hullámvasúton mindörökké....

Folyt. köv., ugyanis a hullámvasút mindaddig megy, amíg megvesszük a jegyünket. Mi megszületésünkkor egy életre szóló bérletet váltottunk szerintem...Tegnap voltam a mélyponton, most ismét felfele visz az út, tök jóó! Most átépítem a szerkezetet, és meghosszabbítom a felfele vivő utat!

Pörgök ezerrel megint: ennyit tesz egy tartalmasan eltöltött nap, aminek végén nagyon elégedett vagyok mindennel! Minden tegnap este kezdődött (csak akkor még nem éreztem, hogy ez ennyit számít)... Amikor anyán gyakoroltam a betegmozgatáson tanultakat, akkor úgy érzem egy kicsit közeledtünk egymáshoz, meg tudtam neki mutatni, hogy mivel foglalkozom, és mivel fogok foglalkozni egy életen át. Úgy érzem, sikerült egy kicsit bevonnom az oly elszigetelt kis lelki világomba! Jövő héten vizsgázom, úgyhogy még sokat kell gyakorolnom :)

A másik: gondolta volna bárki is, hogy egy új kanapé vásárlása javítja az anya-lánya kapcsolatot? Az elmúlt 5 évben tuti nem volt olyan, hogy anya áthív, hogy üljek mellé... Ma meg konkrétan együtt néztünk tv-t, holott az én szobámban is van tv, mivel nem igazán egyeznek meg az igényeink... Tiszta jó, gyakrabban kellene új kanapét vennünk...

Ja, és hétvégén, ha hagyom magam a tanulástól elvonni, akkor Agárdra megyünk kirándulni hármasban (ritka pillanatok egyike lesz).

Cirka két óra alvás után ma majdnem a falhoz vágtam a telefonom hajnalok hajnalán, de hamar megbékéltem azzal, hogy suliba kell mennem, és megérte! Ismét minden olyan volt, mint pár hónapja. Minden percét élveztem, és haza is hoztam ebből a feldobottságból, pedig mindig letör a tudat, hogy vége a napnak és el kell válni a többiektől. Így tanulni is sokkal könnyebb volt, vééééégre be tudtam fejezni az informatika beadandómat... Cirka 2 hónapot ültem rajta, és kismillió idegbajos pillanatot okozott nekem az Excel, de akkor is én nyertem, és holnap leadhatom végre ezt is! Plusz normálisan felkészültem az élettan kis ZH-ra, legalábbis remélem. Olvasni is volt időm bőven, nemsokára a könyvem végére érek, és ismét bevethetem magam a könyvtárba!

Kész energiabomba vagyok perpillanat, de akkor sincs az a pénz, amiért most meg fogom jegyezni azt, hogy kolecisztokinin pankreozimin... :-) Ha én ezt valaha használni fogom gyógytornászként, akkor esküszöm megtanulok spárgázni.... Szóval soha! Bár soha ne mondd....

Ideje berobbanni az ágyamba... Egyszer azért nem alszom, mert agyalok, egyszer meg azért, mert pörgök és éjfélkor még a köröket róvom (van ilyen szó??) a szobámban és zenét hallgatok...Hol meg azért, mert a Hold épp fejjel lefele áll, a piros hó meg esik, stb... Kifogás mindig van...

Enim: tudom, hogy olvasol, mert mindig fenékbe billentesz, ha hülyeségeket olvasol tőlem... Úgyhogy, most egy jó tanács Neked is: lesz.rom tabletta - csodákra képes (kockázatokról és mellékhatásokról kérdezd barátnődet - rám ne nézz... :P Már csak pár hét és feleleveníthetjük a januári élményeinket, addig meg féllábon is eltámogatjuk egymást)

Jó éjt!

Hullámvasúton...

Szép estét Mindenkinek!

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát Mindenkinek"

Írnom kell, különben úgy érzem felrobbanok... Csak tudnám, mi fáj ennyire még mindig. 15 év telt el. Ideje lenne túllépni. Olyan az egész, mint valami beprogramozott rendszer.. Kéthetente fogom a fél szobámat, begyömöszölöm egy táskába - persze mindezt ingerülten, morogva, hogy már megint minek kell menni ,stb - átvágtatok a fél városon kedvenc 5-ös buszommal, ahol mindenki engem használ támasztéknak... Persze, amilyen nehéz elmenni itthonról, utána hasonlóan nehéz hazajönnöm. Kéthetente ezt átélni...soha nem lesz vége. Pedig már hányszor hittem azt, hogy túl vagyok ezen és nem okoz problémát az egész, de mégis.. Van két csodálatos testvérem, akik még önzetlenül szeretnek, és nem értik, mi ez az egész. A szívem szakad meg értük, amikor el kell váljunk...Megint egy ilyen hétvége volt, és mindjárt itt a következő, de úgy érzem én már csak a bábu vagyok ebben a történetben, egy anyagias világban (nem részletezném, miért gondolom ezt...)Fáradt vagyok lelkileg (óó igen, ilyenkor kapom meg, hogy ennyi idősen???), nem tudom, miben fáradtam el, de most megint azon a ponton vagyok, amikor szívem szerint mindent hagynék (csak az eszem diktálja, hogy hamar megbánnám), és ki sem mozdulnék itthonról... Persze, ez a félévembe kerülne pár tárgyból... Mi ez? Börtön?? Egyszer terveztem el, hogy egy hétig csak a fontos órákra megyek be... Mondanom sem kell, hogy minden nap bent kellett legyek, és talán két előadást tudtam "ellógni" (nyilván ez egy fantasztikus lehetőség, hogy igyen tanulhatok, ráadásul azt csinálom, ami az álmom, de átléptem a saját határaimon). De nekem utána senki ne mondja, hogy pihenjek, lazuljak, meg anyámkínja... Tudom, hogy mindenki jót akar, de már rohadt unalmas hallgatni azt, hogy nem pihenek... Nem a tanulás fárasztó, nem is az hogy napi 8-10 órát senyvedek a suliban (sőt, a társaság ki tud zökkenteni a mélypontról), hanem az a fárasztó, hogy mindehhez jó képet kell vágjak, mert különben az "idióta,depis,idegbeteg,őrült" címkét kapja az ember. Tapasztalat, hogy a bajban inkább elfordulnak az embertől, mintsem mellé állnának (tisztelet a kivételnek, és bocsánat tőlük, de most fáradt, ideges, feszült, és hisztis vagyok!!)... És most is csak csöndben tombolhatok, mert itthon senki nem értené, mi bajom van. Őszintén? Magam sem tudom... Mindenem megvan: saját szobám, a 21. század fantasztikus találmányai, kismillió ruhám, stb... Hányan irigyelnének ezért?? Rengetegen. De valami nagyon hiányzik, és a tárgyi tulajdonaimat simán elcserélném ezért a valamiért: némi figyelemért, és SZERETETÉRT!!! Anyával 20 év van köztünk, olyan mintha havernők lennénk (barátnők talán nem, mert nem osztok meg vele sokmindent...). Haverja meg barátja csomó lehet az embernek, de édesanyja csak egy. És nekem Ő hiányzik sokszor!Megint ez a hülye állapot, amit utoljára 1,5 hete éltem át (legalább addig jó volt)... Amikor mindenen már csak sírni tudok, és szívem szerint ordítanék, törnék-zúznék, de mivel nem egyedül vagyok, így magam ellen fordítom ezeket az energiákat... Kismillió seb van már rajtam, amit meg is érdemlek, ha ennyire hülye és gyenge vagyok. Akik nem ismernek, szimplán hisztinek nevezik ezt az állapotot... Lehet, hogy az...Hozzáteszem, cirka két órája még semmi bajom nem volt. Olyan ez, mint amikor lehúzzák a rolót...Valaki nálam is lehúzta elég rendesen. Sok embertől hallottam már, hogy unatkozom, és azért vagyok ilyen...Nem igazán tudom, milyen amikor az ember unatkozik, és ez jó! Kifejezetten szükségem van arra, hogy valami hasznosat csináljak a nap 24 órájában... Mindig le tudom kötni magam, és az unalom nem a tétlenséggel kezdődik szerintem. És az ember nem csak akkor érez, ha unatkozik... Na ebbe sem bonyolódom bele, mert aki ismer, az azt is tudja, hogy egyszerre mindig több dologgal foglalkozom.Na jó, befejezem, értelme úgysincs az egésznek, óriási káosz, és ha belegondolok, ez van 15 éve, csak persze amíg az ember gyerek megint csak másképp éli meg, mint felnőttként...Ideje túllépni dolgokon, és koncentrálni a jelenre és a jövőmre! Elkezdtem egy onlány angol tanfolyamot, aminek az első lépése a cél kitűzése volt... Ez tök jó, mondjuk eleve mindig is voltak céljaim, hiszen ezek visznek előre... És bár vannak mélypontok, azért alapvetően nem vagyok egy besavanyodott csajszi, most is biztos a Hold állása teszi :-) Látjátok? Máris jobb, hogy kipanaszkodtam magam! És tök jó, holnap ráérek 11:45-re bekúszni, bár ezt is suliundoritisszel teszem, de csak két szeminárium, és újra itthon vethetem bele magam az emésztés gyönyöreibe (fúúúúúj de utálom). Szerdán is ráérek 9:45-re menni. Jövő héten az utolsó pszichológia előadásunk lesz, ami után tuti pezsgőt bontunk, mert szerintem még ennyi szivatásnak kevesen voltunk tanúi... :) Most veszek egy mély levegőt, felteszem a rózsaszínben látó szemüvegemet, és megyek olvasni. Ez mindig a nap csúcspontja, mikor az ágyam mellett vár a könyvem! A világ egyik legjobb dolga az olvasás. De úgy érzem a most következő generációk már másban fogják örömüket lelni. Persze, ne legyen igazam, de tapasztalom tesóimnál. Én szerencsére az átmenet vagyok, sok időt töltök a gépem előtt (a suliból kifolyólag is), de ugyanakkor a legnagyobb örömmel az tölt el, ha olvasok egy jó könyvet! Húgaimnál már nem érzem ezt a fajta érdeklődést. Persze még kicsik, és nem tudnak olvasni még. Vagyis nagyobbik tesóm most elsős, és utál olvasni... Nagyon érdeklődő kiscsaj, de az olvasást gyűlöli. Ugyanakkor a számítógéphez lassan jobban ért, mint én (nem túlzok).Jó éjt Mindenkinek!

alkotás

Ez az előbb lemaradt. Itt tartok a most készülő képemmel:

múltkori állás (február 21.)

Tegnapi állás (március 31.)

mai állás (április 1.)

tavaszi szünet

Szép estét!

Hűű, ez a szünet!! Rég nem töltöttem ilyen tartalmasan a szabadidőmet.

Hétvégén apánál voltam, hónapok óta először mentem a tankönyveim nélkül, így volt időm a tesóimmal is játszani. Mindig is nehezen találtam az egyensúlyt köztük, és a tanulás között. Természetesen, ők a fontosabbak elméletben, mégis valahogy mindig másképp alakul. Persze közben a szívem szakad meg értük, mert hiányolnak, én meg folyton-folyvást tanulok. Nem tudom, értik-e már ezt az egészet. Igaz, sokszor még én sem értem, vagyis érteni értem, de nem fogadtam el. S ha 15 év alatt nem fogadtam el, ezek után sem fog menni... Ha tudnák, hogy rengeteget gondolok rájuk (de nem tudhatják). Ők még nem értik, hogy a szeretetem mértéke nem az együtt töltött idő függvénye. Sokat látom őket szomorkodni, és minden egyes hazajövetelkor mintha egy darabot szakítanának ki belőlem. No, ennyit a lelkizésről. Már csak azért is, mert ez a hétvége más volt, végre örömet tudtam szerezni nekik, és nem is kellett ehhez sok, egyszerűen csak a tankönyveimet kellett itthon hagynom! Még jóhogy, meg is őrülnék, ha a múlt hét után tanulnom kellene :)

Hétfőn kirándulni voltunk a lányokkal. Az úticél Somogyvámos, illetve a Krisna-völgy volt. Szerintem soha nem mentem volna el önszántamból, ha nincs a terepmunka. A hely gyönyörű és nyugodt, de nekem túlságosan messze van a civilizációtól. 2 napig remekül ellennék abban a nyugalomban, csöndben, de... A vallásukat képtelen vagyok megérteni, nekem ez már sok. Nagyon érdekes dolgokat, tényeket hallottunk, jó volt egy teljesen más kultúrába betekintést nyerni, de én ezzel nem tudnék azonosulni. Nem is kell. Nem véletlenül vagyunk mi, emberek ennyire sokfélék.

Hozzáteszem, nem azért nem tudnék ott élni, mert nincs net, nincs TV, hanem azért, mert akik ott élnek egy olyan életformát képviselnek, amire én képtelen lennék. Naponta kb. 1600X mondják el a Hair c. filmből is jól ismert Hare Krisna kezdetű mantrát. Hááát jóóóóóóó...

Félreértés ne essék, nem ítélkezem egy vallás felett sem. Egyszerűen túl földhözragadt vagyok ehhez.

Hazafele még megálltunk Balatonbogláron pizzázni... Na ez egy külön történet lenne. Mindenesetre szuper nap volt, végre úgy tölthettünk több időt együtt, hogy nem stresszeltünk semmi miatt. Ezt éreztem mindenkinél, rengeteget nevettünk, és mindenki nagyon-nagyon felszabadult volt. De ha csak annyit mondok, hogy reggel 7-kor indultam itthonról, és este 11 körül értem haza, már ebből is látszik, hogy annyira rossz nem lehetett, sőőőt.... Fotókat majd máskor mutatok, még szelektálnom kell, csináltunk vagy 200 képet.

Hmm, mi is volt kedden??...
ÁÁ, már tudom. Anyáékkal voltunk a Pólusban, kaptam 1-2 dolgot. Igazából a lényeg az volt, hogy végre vaalmit hármasban csináljunk. No aztán anya éjjelre ment leltározni, és kettesben maradtunk nevelőapummal... No comment, komolyan. Egész este kb. két mondatot váltottunk egymással. Nem tudom, ez máshol hogy van, de engem ez a mai napig idegesít, holott tudom, hogy ő nem egy beszédes ember, de akkor is. (Anya, soha többet ne hagyj itthon éjszakára, kéééérlek!)

Tegnap Csepelen voltunk palacsintázni 2 csoportársammal. Húúú, ne tudjátok meg, azok a palacsinták, anyáááááám. Ilyet életemben nem láttam. 130 féle közül lehetett választani. A képek önmagukért beszélnek:



Ma pedig úszni voltam délelőtt, aztán hazajöttem és punnyadtam. Minden nap iktattam be némi olvasást, hímzést, foglalkoztam az informatika beadandóval, kerestem szakcikket az egyik választható órámra... Néztem filmet is.
Viszont szerintem most kellene vége legyen a szünetnek. Sok tervem, dolgom lenne még ,de én kipihentem magam, kész vagyok mindent ott folytatni, ahol abbahagytam!
Holnap bevetem magam a könyvtárba, és ki se jövök addig, amíg nem találtam egy tucat jó könyvet :) - Mondjuk, hogy mikor lesz megint időm ennyit olvasni....Minden esetre most van még 4 napom!

Jó éjt Mindenkinek!

Fotók

a mikrobiosz előtti várakozástól "meggyötörten"

Hozzáteszem, utálom az édességet :)
Kitúrtál a helyemről, most örülsz?

Enikőmmel


No comment...

Na zdarovje! :) - Ó, az a likőr...

Na, ki az igazi Marilyn?

Morzsák a főiskolai létből

Szép estét Mindenkinek!

Rég nem volt alkalmam leírni Nektek, amit gondolok, és nem is volt rá szükségem, de most muszáj kicsit kiürítenem ama bizonyos poharat.

Sokminden történt, mióta nem jelentkeztem. Először is megvolt életem első vizsgaidőszaka, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy hozni tudtam a tőlem megszokott teljesítményt. Mindenből 5-öst kaptam, kivéve a pszichológiát, anatómiát, és a munkavédelmet. Kezdésnek szerintem ez szuper, ösztöndíjat is kaptam ám! A vizsgaidőszakot barátnőmnél hevertem ki, csodálatos pár nap volt! (fotókat lejjebb mellékelem)

Most meg egy újabb ZH héttel küzdök. 5 nap 9 ZH, nulla tudás: kb. így jellemezném az egészet. Nem látom értelmét ennek a hajtásnak, s az egész rendeszernek sem. Így nem lehet alaposan tanulni, nincs idő elmélyedni egy-egy tárgyban, holott egyre nyitottabbá válok bizonyos dolgok iránt, de egyszerűen nincs idő, eneriga, lehetőség csak úúúúúúúgy utánaolvasni dolgoknak. Ez az, ami nagyon-nagyon hiányzik most! A gimiben volt időm esténként az órára szükséges anyagon kívül mást is elolvasni, de most ezzel várnom kell nyárig.

Fáradt vagyok már, ezen a héten eddig, ha 15 órát aludtam összesen, akkor lehet, sokat mondtam (Ez a legkevésbé sem panasz részemről, mert a szemem előtt lebeg a cél, amiért ezt végig kell csinálni). Ráadásul már csak 2 ZH, és jön 10 nap szünet! Mennyei lesz! Annyi mindent fogok csinálni, hogy csak na!!! :) Íme egy kis szösszenet a terveimből:

- terepmunka elkészítése antropológiára: azaz hétfőn elkirándulunk a lányokkal Somogyvámosra a Krisna- völgybe, és egy napig tanulmányozni fogjuk a kultúrájukat.

- húsvét hétfőn SZIESZTA parti teázással, cha-cha-cha tanulással, jópofa játékokkal, stb... (hajnali 2-ig, izgalmas lesz másnap suliba menni, de szerencsére elmarad a reggeli 1. előadásunk majd, hurrá! hurrá!)

- sok-sok olvasás, hímzés, alvás, filmnézés

- szeretnék elmenni legalább egyszer uszodába

- palacsintázás Csepelen a lányokkal

- reményeim szerint jut időm végre egy kicsit belemélyedni kutatómunkám témakörébe is...

- ein bisschen Deutsch lernen...:) (ez lehet mellőzve lesz)

- sajnos élettanozni is kell majd, a jelek szerint újra kell írjuk a ZH-t - erre semmi szükségem nincs most, miután már legalább 30 órát tanultam rá a hétvégén, és már tömény betűundorom van (persze ez csak a tankönyvekre terjed ki)

- általános iskolai barátnőmnek lógok egy koktélozással - ezt is szeretném pótolni

- a szobám kitakarítása (hűűű, ez régi terv, de kellőképp sok dolgom lesz, úgyhogy erre nem marad majd időm...)

- túrótorta sütése anyának

- bevetem magam a könyvtárba

- német szakirodalom keresése a "Mozgásrendszer funkcionális anatómiája" kurzusra, s annak lefordítása

-az infokommunikáció beadandóm befejezése

-a többi majd improvizáció útján alakul :)

Szóval tervek vannak, 10 napom lesz minderre. Utána már csak 6 hét, és jön az újabb vizsgaidőszak, majd vége is az első évnek???!!! Ez durva, most kezdtük, és mennyi új élményben volt már részünk! Ráadásul úgy érzem, teljesen megtaláltam a helyem.

Vannak gyenge pillanataim, óráim, napjaim (mostanság elég sok), de ez senkit nem érdekel, engem se nagyon, nincs több önsajnálat!! :) Inkább teszem a dolgom, teljes erőbedobással, több-kevesebb sikerrel.

Sokat tudnék még mesélni, főleg azoknak, akik szeptember óta nem hallottak felőlem, de akkor ki tanulna holnapra? :)
Puszilok Mindenkit!

Főiskolaaaaaaaa

Sziasztoooooooooooooook!!!

Nem volt időm írni mostanság, s hogy miért? És hogy ma miért van időm? Mert elaludtam, és gondoltam, akkor már minek induljak el? :)
Tegnap egy kedves ismerősöm jelezte, hogy hiányolja az élménybeszámolót! Hát akkor íme:

Augusztus 31-én beléptem ama nagy intézmény kapuján, amelyben a következő 6 évet fogom tölteni reményeim szerint. Eme nagy intézmény neve: Semmelweis Egyetem: Egészségtudományi Főiskolai karának gyógytornász szaka.

Ezen az augusztusi napon egy új élet, és egy új barátság vette kezdetét, mely a mai napig is tart, és remélem még nagyon sokáig tartani is fog! Augusztus utolsó napján megtörtént a beiratkozás, és némi eligazítás 3 órán keresztül.

Szeptember 1-jén megkezdődött a megpróbáltatásaink sora, méghozzá a Bevezetés a felsőoktatásba c. kurzussal. Életemben ilyen unalmas hetet nem töltöttem el még iskolában. Nagyon sok rejtvényt megfejtettem a három nap alatt, ugyanis 21 óra volt ez a kurzus, unalmasabbnál unalmasabb órákkal, mint pl. viselkedésmódszertan, tanulásmódszertan, könyvtárhasználat, tudományos diákkör (ami minket majd csak jövőre érinthet), stb.... NEm baj, újdonsült barátnőm segítségével túléltem. Tudni kell, hogy őt augusztus eleje óta ismerem, de a suli előtt személyesen nem találkoztunk, csak msn-en beszélgettünk.
Aug. 31-én végre találkozhattunk, egyből megismertük egymást, nagynagy ölelés, és attól a perctől fogva elválaszthatatlanokká váltunk. Van már olyan tanárunk, akik már csak úgy emlegetnek minket, hogy Enikő és Martina itt vannak ugye? :) Ez hosszú sztori, hogy miért emleget így minket, de majd egyszer elmesélem.

A suli milyen is? Egy szó: IMÁDOM! Minden nap kisebb küzdelem, hogy elinduljak haza. Na nem azért,mert itthon nem lenne jó, de még egy oktatási intézményben nem éreztem jól magam. Az épület is gyönyörű , és a többiek is nagyon jó fejek. Tudni kell, hogy az évfolyamon 86-an vagyunk, vegyesen ápolók és gyógytornászok. A gyakorlatokat pedig kisebb csoportokban végezzük, 20 fős csoportokban. Na ez a 20 fő már nagyon összeszokott az elmúlt 9 hét során.

A suli nehéz is, nagyon sokat követelnek, és erre nem számítottunk, mert mindenki mondta, hogy jaaj ráértek majd vizsgaidőszaknál tanulni. na persze... Mondjuk én ezt nem bánom. Minden héten írunk biztosan 2 ZH-t. Latint minden héten, bioszt meg anatómiát minden 2. héten. Ezenkívül a 7. héten volt már beszámolóhét: 8 ZH 4 nap alatt, kemény volt. De összességében elégedett vagyok, szinte csak 5-öseim vannak, ami a kis ZH-kat illeti. A beszámolóhetes eredményeim pedig: négy 5-ös , két 4-es, sajnos becsúszott egy 1-es pszichológiából (86 emberből 76-nak karó lett... no comment) és van egy, ami csak megfelelt, nem felelt meg minősítésre ment, persze megfeleltem. A kis ZH-k között tényleg többnyire csak 5-ös van, igaz becsúszott egy hármas és egy négyes is, de javítva lesz.

Járunk úszni, mert a gyógytornászoknak kötelező, és elég vicces. Hat év úszás után kezdőcsoportba kerültem, de sebaj. 9 hét alatt sokat fejlődtem, és a tegnapi nap során alá is írták a félévemet, mivel be tudtam mutatni a féléves követelményt.

MOst mennem kell, várnak a gimiben ahova jártam, némi élménybeszámolóért, aztán pedig jövök haza, vár az anatómia, a biosz, és a pszichológia (már készülök a vizsgaidőszakra, nehogy megint karó legyen)

Puszi Mindenkinek!

Nyári szösszenet

Sziasztok! Nem vesztem ám el, csak nem volt energiám még írni nektek :) Pedig rengeteg dolog történt velem.

Az első és legfontosabb: FELVETTEK AZ EGYETEMRE!!!!. Jövő hétfőn van a beiratkozás, és utána kezdődik a nagybetűs ÉLET. Gyógytornásznak fogok tanulni a Semmelweis Egyetemen! Szuper! 380 volt a ponthatár, nekem 404 pontom volt. Boldog vagyok!

A második: Szombaton jöttem haza Milánóból. Anyukámmal utaztunk és 5 napot töltöttünk kint. Jó volt, jó volt, de kicsit csalódtam. Most találkoztam életemben először anyai nagyimmal. Nem tudom, mit vártam a találkozástól, mégis csalódott vagyok. Ugyanis anyák 15 éve nem látták egymást, így ez az ő nagy találkozásuk volt, én csak csöndesen szemléltem őket.
Láttam a Milánói Dómot, voltunk a Castellonál, és rengeteget vásároltunk. Kaptam 3 felsőt, egy láncot, karórát, Dómos könyvjelzőt.

FOTÓK

Amióta nem írtam rengeteget hímeztem. Többek között ezt a képet csináltam nagymamámnak:



Ezenkívül intézem az egyetemi papírokat: tüdőszűrés, vérvétel, bakteriológia. Csináltatni kellett bankkártyát, meg ilyenek. Már megismerkedtem 1-2 lánnyal msnen. Nagyon kedvesek, de majd személyesen alakulnak úgyis a kapcsolatok.

Szép estét Mindenkinek!

Németország 4.

2009. július 23. - csütörtök

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagy mégsem? Teánkhoz ma már csak egy adag citromot kaptunk. Ezt megbosszulva a lekvár alá szánt édes kenyeret is vajjal és szalámival fogyasztottuk. Gyors programegyeztetés után a mai napra tervezett fürdőprojektet elvetettük, és inkább a Ramsau-völgy felé vettük az irányt. Ramsau végén egy erdei parkolóban hátrahagytuk az autót, ahol nagy rutinnal felhasználva üdülőkártyánkat, kedvezményes áron, 2 euroért, másnap reggel fél 10-ig parkolhattunk volna. Gyalog az erdőn keresztül megcéloztuk a Hinterseet (tó). Útközben a Varázserdőn keresztül vezetett utunk, és többször ittunk a mellettünk csobogó hegyi folyamból. Az íze, mint az olvadó hóé (nem a kutya…). Picivel több mint egy órás séta után, elértük a tavat. A séta nagyon szép környezetben, pihentető volt. Útközben is és fönt is rengeteg fotót készítettünk, mint utóbb kiderült, túl sokat is. A tó megkerülését némi sör és hűsítő ital segítségével megvalósítottuk. Visszautunk az erdőn keresztül vezetett. Az út közben az erdőből elénk ugró vendéglőben bátran választottuk a Wander Hit menüt (Vándor menü). Tettük ezt annak ellenére, hogy semmit nem tudtunk lefordítani a menü tartalmát illetőleg. Hát soha többet ilyet nem csinálunk, mert az aszpikos szalámi volt feltálalva sült krumplival és hagymával. Ez nem magyarnak való étel volt. Ebéd után folytattuk utunkat a parkoló felé, de nem szálltunk autóba, hanem tovább sétáltunk lefelé. Tervek szerint a Ramsau elején levő hídról kívántuk a várost megörökíteni, de ezt a 35 fokban hamar feladtuk, s visszafordultunk. Az autóhoz érve, eszünkbe jutott a hűtőtáska, ami ugyan nem volt beüzemelve, de mégis rejtett magában egy 28 fokos ásványvizet. Hát nem egy hegyi forrásvíz… Autóba ülve folytattuk utunkat Reit im Winkl felé. Fél óra autózás után el is értük célunkat. Ekkor már a szükség nagyon hajtott, így kénytelenek voltunk leparkolni a járművet, és szerencsénkre a parkoló mellett volt is egy étterem. Gondoltuk itt elvégezzük dolgunkat, s iszunk egy kávét. A sürgős mehetnék miatt gyorsan elpazaroltunk újabb két eurot a parkolóórába, majd ezt követően azonnal észrevettük, hogy a lánc, ami előtt állunk, szegélyezi a parkolót; a lánc túloldalán pedig az étterem FREI parkolója volt. No de sebaj, így célirányosan a WC-t tudtuk megcélozni. Egy rövid körsétát tettünk a városban, ami nagyon hangulatos és szép volt. Némi souvenir vásárlás után, menekülve az időközben hátunk mögé keveredett viharfellegek elöl, ismét autóba szálltunk , s elindultunk vissza a szállásra. Éppen időben érkeztük, így ismét a Maier család főztjét ehettük vacsorára. A választás ismét nagyon bátor volt, ugyanazt ettük, mint az első nap, csak felcserélve. Vacsora után a szokásos sétánk következett. Még időben visszaérkeztünk a Bajor- erdőt letaroló szélvihar és jégeső előtt. Majd holnap reggel felmérjük a kocsinkat ért károkat.
Holnap reggel elfogyasztjuk utolsó reggelinket (lehet citromot már nem is kapunk), s fájó búcsút veszünk a Maier családtól.
Tschüs!

FOTÓK

Németország 3.

2009. július 22. – szerda

Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!

FOTÓK

Németország 2.

2009. július 21. – kedd

Mojgen! Üdvözölt idősebb Frau Maier, miután ébredés után elsőkén érkeztünk zum Frühstück. Rögtön az első kérdéssel gondjaink voltak, így Hansi segítségét kérte, aki lényegesen jobban beszél németül. Már majdnem mindent értettünk, és ő is mindent értett, leszámítva, hogy omlett helyett majdnem kaptunk lágy tojást. Reggeli után a napi tervnek megfelelően megcéloztuk Münchent. Az utunk a 305-ös alpesi úton keresztül vezetett, ahonnan lenyűgöző a kilátás. Némi útfelbontás leküzdése után elértük a Deutsches Museumot. Röpke öt óra leforgása alatt sikerült a múzeum felét bejárnunk. Fáradtan, ámde élményekkel gazdagodva a mára tervezett többi programot töröltük. Visszaérve a szálláshelyre rövid sétát követően egy laza, könnyed vacsorának kezdtünk este 9-kor. A kiválasztott sertéspörkölt galuskával mire az asztalunkra került malacsültté és zsemlegombóccá változott. Ezt a Norbi update vacsorát egy éjszakai túrával az Alpokban sikerült 50%-ban elégetni. Este fél 11 magasságában lemostuk a napi fáradalmakat, és eltettük magunkat holnapra.
Gute Nacht!

FOTÓK

Németország 1.

Sziasztok!! Ezen a héten édesapámmal kettesben elutaztunk Németországba. Ezen belül a Bajor-Alpokhoz. Íme az úti naplónk és a fényképek:

Július 20. – hétfő:

Indulás előtti este 23 óra magasságában villanyoltást követően sikerült magunkra erőltetni az éjszaka csendjét. Már majdnem azt hittük, hogy mélyen alszunk, mikor hajnali fél 4-kor megszólalt a vekker és álmunkból nagy zajjal felvert. Gyors készülődés, napi rutin, nagyvizit, búcsúcsókok, minimál szendvicskészlet (20 zsömle + 6 melegszendvics hidegen), termosz kávé, 6 liter üdítő kíséretében magunkra zártuk a gépjármű ajtaját. 8 másodperce voltunk úton, mikor is bejelentkeztünk s felvételeket készítettünk nagyon komoly marokkamera segítségével. A vágatlan felvételeket az rtl.hu videós hírportálján tekinthetik meg! Majd valószínűleg elrabolhattak az UFO-k, mert röpke tíz percnyi utazást követően számunkra teljesen érthetetlen módon a város szmogjában futó alakokat véltünk felfedezni sportolás céljából. Ekkor már 4:30 is volt. Asszem holnaptól én is futok, hiszen 4:30-kor nekem sincs más dolgom.
Majd nagyon gyors 200 km megtétele után elértük a már nem létező osztrák-magyar határt. Amikor már azt hittük, hogy semmi nem tántoríthat el úti célunktól, Annamari (a GPS-ünk) hirtelen hat sávot rajzolt elénk, amelyből gyors mérlegelés után richtig rossz lukba hajtottunk be. Kb. 20 percnyi keringés után sikerült visszatalálnunk a helyes útra. Ekkor már éreztük, hogy előbb, vagy utóbb (inkább utóbb), de legkésőbb 11 órakor már a panzióban keressük a recepciót. És tényleg így volt. Hansi, a panzió egyik tulajdonosa fülig festékesen, teddy hengerrel a kezében komolyan a szemünkbe nézett, és majd megfulladt a röhögéstől, és közölte, náluk nincs recepció. Felszólt a lépcsőn Frau Maier-nak, megjöttek a magyarok. Frau Maier nem ölt túl sok energiát a szoba átadásába, megmutatta, hogy kell bezárni az ajtónkat, majd távozott. Az első ijedtséget kihasználva, úgy döntöttünk, nem időzünk túl sokat a szálláson.
Az első tervezett úti cél Berchtesgaden óvárosának megtekintése volt. A tervet annyira jól sikerült teljesítenünk, hogy az éppen folyó építkezések miatt minden útvonalat háromszor jártunk körbe, úgyhogy már csukott szemmel is kiválóan tájékozódtunk. Majd a parkolóban hátrahagyott járművünkhöz visszaérkezve újabb három kör következett az autóval az építkezés miatt lezárt kereszteződések átjárhatatlansága miatt. Egyébkén a város nagyon szép.

Miután sikerült kikeverednünk a belvárosból a következő úti célunk a 1,5 km-re levő Obersalzberg volt, ahol némi pénzváltást követően 3 euroért (szinte ingyen) ismét hátrahagytuk járművünket, és megkíséreltük a Sasfészek becserkészését. Ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy vagy 7 euro/fő kifizetése után 15 perces buszozást választjuk, amely fél óra múlva indult volna, vagy gyalogolhattunk volna 1,5 órát, esetleg hagyjuk az egész programot a francba és a számunkra sokkal kecsegtetőbb Salzbergwerk (Helyi Sóbánya) nyitvatartási időben történő megtekintését választjuk. Utóbbi mellett döntöttünk, tehát 5 percnyi parkolást követően éreztük, hogy ez drága 5 perc volt. No de sebaj, majd a Sóbánya kárpótol…
Kezünkben 8 darab útikönyv és Annamari (GPS) segítségével betájoltuk célállomásunkat. A túl sok információ birtokában ismét sikerült megzavarodnunk és az alig 2,5 km-es utat némi tévesztés után újabb útlezárásokon keresztül ca. 40 perc alatt teljesítettük. Mikor végre megláttuk célállomásunk felé mutató útjelző táblát, nem sokat teketóriáztunk, és a járművünket egy sorompóval elzárt fizető parkolóban ismét hátrahagytuk. Ekkor már tudtuk, hogy minden egyes parkolással a vacsorára félretett kis pénzünket csorbítjuk. Na de sebaj, van még 14 db zsömlénk…Kb. 1,5 percnyi sétálás után a sorompót a hátunk mögött hagyva döbbenten tapasztaltuk, hogy egy háromszáz férőhelyes Frei parkolóban mindösszesen 18 db autó várakozik. Én már vissza nem megyek. Kicsit elcsigázva az újabb kidobottnak vélt és valós költségek tudatában megvásároltuk belépőjegyünket a Sóbányába. Nagyon kedves ruhatáros nénik ránk sózták (érted SÓZTÁK!!!!) a már huszonnyolcmillió látogatót kiszolgáló egyen overallokat. Belebújtunk, és gyors fotózkodás következett.

A Sóbánya felülmúlta a nap első felét és a parkolásokat. Bányavonatozás, facsúszdázás, fényjáték, friss levegő, föld alatti hajókázás voltak az egyórás program részei. Ez mindkettőnket feldobott, és a fáradtságunk is múlni látszott. Ha kicsit olcsóbb lett volna a belépő, akkor mentünk volna még egy kört (sőt parkolni is visszamentünk volna).
Következő program megvalósításához ismét Annamari segítségét igényeltük, aki a térkép szerinti 15 km-es útra 148 km-t tervezett. Ekkor már voltunk annyira fáradtak, hogy ezt már nem vállaltuk be. Talán majd holnap.
Inkább visszatértünk a szállásra, s este 6 órakor a családi vállalkozás étkezőjében vacsorához helyet foglaltunk. Odalépett hozzánk Id. Frau Maier (később csak Miss Mojgen), kezet nyújtott, bemutatkozott, és nagyon szeretett volna beszélgetni velünk. Miután huszonnyolcadszor ismételte el mondandóját, s mi még mindig „értelmesen” néztünk rá, feladta, s hozta az étlapot. Az étlap mellé végre megkaptuk a bejelentőlapot. Így már hivatalosan is elfoglaltuk a szállást. Sajnos eredeti tervünk ezzel meghiúsult, mivel ez ideáig semmi adatot nem adtunk meg, gondoltuk fizetnünk sem kell, úgysem találnak meg. Tehát holnaptól a parkoláson határozottan spórolnunk kell. Egy nagyon finom vacsorát követően (bátor választás volt a Wienerschnitzel mit Pommes Frites, gyengébbek kedvéért rántott hús sült krumplival) a 1,5 km-re levő Königssee- tavat gyalogosan közelítettük meg. Így több parkolást nem kellett már fizetnünk a mai nap során. Ez a séta annyira jól esett, hogy már csak zuhanyzásra, és a napi úti beszámoló megírására maradt erőnk.
Gute Nacht!


FOTÓK

Fényképalbum

Sziasztok!!

Megkaptam a fotókat a születésnapomról, ha van kedvetek, nézzétek meg. Kellett csinálnom külön albumot ,mert van egy pár... A feliratra kattintva megtekinthetitek őket.

Fotók

Jó szórakozást kívánok!

Születésnap 2.

A blogom címe: Út a felnőtté válásig.

A mai nap jelentette ennek az útnak a legvégét. Hivatalosan ma lettem 18 éves. Nem érzek semmi különöset, vagyis amit érzek, az inkább apához köthető, és nem a kiskorúság végének.

A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!

Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.

Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!

Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:

További fotókat a napokban mutatok. Szép álmokat kívánok!

születésnap 1.

Sziasztok!!

Hivatalosan ma vagyok utoljára kiskorú, holnap töltöm be a 18. életévemet. Ennek köszönhetően már ma is sokan felköszöntöttek, és vacsora után megkaptam az első ajándékomat. Meglepődtem, mert anya azt mondta, majd holnap este kapom meg az ajcsit, ha hazajöttünk a kertipartiról, ami apánál lesz. Aztán meggondolták magukat, és vacsora után anya azt mondta, maradjak ott filmet nézni. Ez már fura volt, mert mindig visszajöhetek a szobámba vacsora után. Ekkor anya elővett egy kis zacskót, és így szólt:
- Ezt azért kapod, hogy legyen valami felnőttes dolgod is. Én meg visszakérdeztem: Tanga???? :D :D Hát igen, ezek vagyunk Mi.

És ekkor egy kis dobozt húzott elő, benne egy kis zsákkal. Hát mi van benne? Egy gyönyörűszép nyaklánc, nagyon aranyos medállal. Egy olyan medállal, ami szintén minket jellemez, vagyis sosem fogunk felnőni. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen örömömet is nehéz volt kifejezni, pedig nagyon tetszik az ajándékom!!!
Megmutatom Nektek is, de nem nevetni :)

kis nyári szösszenet

Sziaaaaaaasztok!!!

Nem vesztem el, csak élvezem a felhőtlen szabadságot! Azt mondják, ezt az időt kell kihasználni, mert az utolsó szabad nyaram!

Kezdetben nagyon nehezen viseltem, hogy vége lett. Sokat sírtam, nagyon érzékeny voltam, és semmihez sem volt kedvem. A korábbi közös felvételeinket néztem, és csak sírtam, sírtam és sírtam. Eltelt 2-3 nap, és szép lassan visszatért az életkedvem, de erről már írtam. Azóta nem is jelentkeztem, annyira jól sikerült lekötni magam.

Gyakorlatilag 2 nap kivételével minden nap voltam valamerre. Az első héten szerdán barátnőmmel uszodába mentünk. Délelőtt indultunk, hamar odaértünk. Pancsoltunk, szaunáztunk, újabb pancs és újabb szauna. Így ment ez egész nap. A büfébe isteni melegszendvicset ettünk. 3 óra körül untuk meg a dolgot, és elindultunk haza. Hulla fáradtak voltunk. Lefeküdtem olvasni, de kb. 2,5 perc múlva el is aludtam.

Másnap a dunakeszi Aquaworldbe látogattunk el. Reggel 10 körül találkoztunk, és már indultunk is. Útközben megálltunk barátnőm anyukájának munkahelyén és ittunk fincsi kakaót. 1/4 12-re értünk a csúszdaparkba, és egészen este fél 8-ig csúszkáltunk, megállás nélkül! Az érettségik óta ez volt az első önfeledt szórakozással eltöltött napom. Igaz az ujjam majdnem leszakadt, mert beakadt az egyik pályán egy kis lyukba, de szerencsére nem lett nagyobb gond, néhány napi duzzanatot leszámítva.

Voltam időközben apukánál is. Nagyban szervezzük a bajorországi utazásunkat. Mostanra minden összeállt. Van szállásunk, útitervünk, és már csak 11 nap az indulásig. Először macerásabbnak tűnt a szállásfoglalás, mint gondoltam. 3 napig nem válaszoltak a formális ajánlatkérésemre, amit küldtem nekik. 3. nap "zseniális" némettudásommal nekiálltam egy normális emailt írni. És lássatok csodát, másnap jött is a válasz, hogy van egy szabad szobájuk a számunkra. Ráadásul nagyon barátságos volt az email hangvétele.
Ha van kedvetek, nézzétek meg a szállást, ami végül Schönau am Königsee-ben lesz:

Szállás

Az útitervről nem sokat tudok, mivel az apa dolga volt. Azt tudom, hogy pl. Berchtesgadenben megnézünk majd egy sóbányát. Le fogunk ereszkedni 300 m mélyre és ott lent lesz lehetőség csónakázni. Ezenkívül egyik nap bemegyünk Münchenbe, és megnézzük a Deutsches Museomot (természettudományi múzeum), Nymphenburgot (kastélypark), valamint ha marad időnk, akkor a BMW Museumot is. A programban szerepel még különböző tavak meglátogatása, Hitler Sasfészke, stb. Már nagyon izgatott vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy anya hiányozni fog egy hétig.

Mostanában a napjaimat az édes semmittevés uralja: olvasok és hímzek felváltva. Épp egy Vavyan Fable könyvet bújuk, isteni humorral.
És hoztam egy fotót a készül hímzésemről is:

Mára ennyi jutott, lenne még mit mesélnem, de elkészült a vacsora.
Szép álmokat kívánok!

Egy szakasz lezárult...

Sziasztok!!!

Végeztem. Befejeztem középiskolai tanulmányaimat, megvan az érettségim! A végeredménnyel elégedett vagyok.


A héten voltak a középszintű szóbelik. Szerdán reggel volt a közös megnyitónk, ekkor már mindenki nagyon izgult. Én már előtte is napokon keresztül gyomorgörcsben éltem. Ugyanis 105 tételem volt egy hétre... Hiába terveztem el, hogy napi 15 tételt megtanulok, és a végére érek. Napi 9-10 tétel volt a maximum, és ki is maradt 2 nap a tanulásból. Mivel tudtam, hogy csütörtökön kerülök sorra, így szerdán még A-Z-ig minden tételt átolvastam egyetlen egy kivételével, ami egy történelem tétel volt. Szerdán a megnyitón megtudtuk az emelt szintű szóbelik eredményét is: kémiából 48, biológiából 26 pontot kaptam az 50-ből.

Csütörtök reggel 8 óra: idegesen ülök a büfében, és várom, hogy behívjanak, ugyanis aznap a 2. voltam. Némettel kezdtem. Voltak tételek, amiket nagyon nem szerettem volna húzni. 1,5 hónapja nem beszéltem németül, féltem, hogy nem tudnék rögtönözni. Végül jól sikerült, maximális pontszámot kaptam.

Két perc szünet, és jöhetett a történelem. Előző este elterjedt a pletyka, hogy sorban vannak a tételek. Á de jó: gondoltam kihúzom akkor balról az elsőt, mert azt tudom. Igenám, csak az a 15-ös tétel volt, az EGYETLEN, amit nem olvastam el és nem tanultam meg. Szerintem ekkor az arcom 8 árnyalattal vált világosabbá, reszketve ültem le a helyemre "készülni". A sírás kerülgetett, mikor a tanárnőm odajött, és a fülembe súgta, hogy egyáltalán min kezdjek el gondolkodni. Nekem ezzel nem sokat mondott, mert semmi fogalmam nem volt az anyagról, de a szándékáért nagyon hálás vagyok, ráadásul sikerült megnyugtatnia is. Végül valamit elmondtam a tételből, szerencsére a tanárnő nem erőltette a kérdéseket. Tényleg csak arra kérdezett rá, amire nagyon szükséges volt. Aztán úgy adta a pontszámokat, hogy megmaradjon az ötösöm. Legalábbis én így érzem, hogy nem érdemeltem meg az ötöst.

Újabb pár perc szünet után (amire nagy szükségem volt a töri után) jött a magyar, amit már nagyon vártam. Izgultam, mert nem szerettem volna lerontani az írásbeli eredményemet, és csalódást sem szerettem volna okozni a tanárnőmnek, akinek nagyon hálás is vagyok mellesleg, amiért végig tartotta bennem a lelket az érettségik során. Kihúztam Thomas Mann tételt irodalomból, nyelvtanból pedig a nyelvújítást. 50/50 pontot kaptam.

És vége lett... De a várt felszabadulás nem jött... Hiába vártam, még a mai napig sem érkezett meg. Az üresség váltotta fel az izgalom helyét. Nagyon rossz érzés. Most ébredtem rá igazán, hogy mennyire fognak hiányozni az osztálytársaim. Legjobban pedig a magyartanárnőm fog hiányozni. Sokat sírtam is miatta, de tudom, hogy szeptembertől ismét tudunk találkozni majd, ugyanis a szakkört folytatni fogjuk a kis csapattal! Nyári olvasmányunk is lett, így hiszek is benne, hogy folytatni fogjuk, és nem csak a szokásos kezdeti lelkesedés szólt mindenkiből.

Még próbálom megszokni a gondolatot, hogy vége. Tényleg nagyon nehéz ez most. Csütörtök óta nincs kedvem semmihez. Hihetetlen, hogy három nap eltelt azóta, és még mindig eléggé kedvetlenül töltöm a napot. Bár ma már legalább egy könyvet a kezembe tudtam venni, és sikerült olvasnom is, ami elterelte a gondolataimat.

Pénteken pedig megkaptuk az érettségibizonyítványt is. A végeredmények: magyar 98, matek 96, történelem 81, német 89, kémia 78, biológia 52 százalék lett és 4 tantárgyból (matek, magyar, német, kémia) dicséretet is kaptam az érettségin nyújtott teljesítményemért. A biosz kivételével minden 5-ös lett. Ennek nagyon örülök.
Este pedig a MOM parkban, a Pauláner sörözőben tartottuk a bankettet. Kicsit elkéstünk, ugyanis a bizonyítványosztás elhúzódott. Nagyon szép este volt. Ugyanakkor szomorú is, mégis csak ez volt az utolsó közös esténk így. Persze találkozunk majd még, de az már más lesz.

Felnőttünk! Ez a blog a felnőtté válás útjáról szólt, aminek a végére értem. De a blogot még nem zárnám le, ugyanis a legutolsó lépcsőfok az lesz, amikor kiderül, felvettek-e vagy sem.

Köszönöm, hogy eddig is olvastatok!

Szóbelik

Sziasztok!!

Túl vagyok az emelt szintű szóbeliken!! Hétfőn bioszból, kedden kémiából vizsgáztam. Nem volt semmi. Életem legstresszesebb 5-6 napja volt ez. Állandóan fájt a fejem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. S ahogy sorban írták mások, hogy miket húztak bioszból... Azt hittem meg fogok bukni. Számos téma volt, amihez hozzá se tudtam volna szólni. Mindig is a biosz volt a gyengébb tárgyam. Nyugtatgattak, hogy segítenek, kedvesek a vizsgáztatók, de ez nekem kevés volt. Gyomorgörccsel mentem oda, de amint kihúztam a tételt, megnyugodtam. Ugyanis azt a tételt húztam, amit előtte a metrón olvastam át! A tétel A részében minden kérdésre tudtam a választ, mégis az előttem ülő vizsgáztató csak 13/25 pontot írt a lapjára. Nem értem miért, és remélem ez nem is végleges. Fél 4-re kellett mennem, 3/4 5-kor kerültem sorra.

Hazaértem, de nem könnyebbülhettem meg, másnap kémia. Gyors hajrá, kapkodás, hogy mit is nézzek át? A biosz miatt kevesebbet kémiáztam, mert sokkal több dolgot tudok. Eljött a kedd. Délelőtt még kísérleteket tanulmányoztam DVD-n, majd indulás Zuglóba az érettségire. Teljesen más volt a légkör , mint a biosznál. Korábban bemehettünk, én voltam a 3. Kihúztam a tételt, és megkönnyebbültem. Kedvenc témakörömből, szerves kémiából húztam! A B és C részből állt a tétel. 2 elmélet + 1 gyakorlat. A kísérletem is jó volt. És nagyon élveztem: kaptam fehér köpenyt, felállhattam a tanári pultra és a három vizsgáztató hölgy a pult előtt leste mit csinálok. Esküszöm, egy élmény volt ez számomra, mert korábban sosem kellett teljesen önállóan kísérleteznem. Ráadásul a vizsgáztatók is sokkal kedvesebbek és szimpatikusabbak voltak, mint a biosznál: mosolyogtak, dicsértek, ha jót mondtam. Ráadásul segítőkészek voltak. Az utánam következő fiúnak pl. súgtak is :)
Jól sikerült mindkettő!

Mindvégig a magyartanárnőm tartotta bennem a lelket! Ezúton is köszönöm Neki!! Sokat jelent ez nekem!

Most már csak 8 nap, és kész leszek mindennel. Ugyanis jövő héten lesznek a középszintű szóbelik, és utána vége. 105 tételt kell addig megtanulnom, de a biosz és a kémia után ez gyerekjáték lesz!

Ezenkívül múlt héten beiratkoztam újra a könyvtárba. Köztudott, hogy imádok olvasni, mégis 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a kerületi könyvtárban. Kivettem 6 könyvet:
1. Vavyan Fable: Könnyű álom
2. Vavyan Fable: Vis Major
3. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
4. Rejtő Jenő: Tizennégykarátos autó
5. Emily Bronte: Üvöltő szelek
6. Steinbeck: Egerek és emberek; Lement a hold

azóta kiolvastam a Rejtő könyvet, most pedig a Fehér Klárát olvasom!

Mindenkinek szép estét kívánok!

felvételi láz!

Sziasztok!!

Eltelt három nap és lássatok csodát, újra képes vagyok tanulni. Na nem túl sokat, de valamennyit haladtam. Taktikát kellett váltanom. Nagyon görcsösen a bioszra akartam koncentrálni, de azt már unom. Ugyanis az írásbeliknél is arra készültem a legtöbbet, és most is ezt akartam csinálni. De beleuntam :)

Úgyhogy ma kémiáztam és most elővettem a németet is. Ugyanis eddig az írásbelikre gyakorlatilag csak kémiából, bioszból készültem, no meg töriből egy keveset. Most a többi tárgy következik. A napjaim amúgy elég unalmasak, hiszen csak tanulok, játszom, olvasok, hímzek. Nem igazán van alkalmam kimozdulni, és ez hiányzik. Pláne, hogy a héten kétszer is találkoztam barátnőmmel, és 2-2 órát sétáltunk, de csütörtök este óta megint csak annyi volt a kimozdulás, hogy pénteken lementem tesizni. Csak 2 nap telt el azóta, de egy örökkévalóságnak tűnik.

Ma megtudtam a kémia és a biosz emelt szintű eredményeimet: 78% a kémia, 53% a biosz. Mindkét tárgyból 10-15 ponttal kevesebbre számítottam, mondhatni kellemesen csalódtam. A biosznak mondjuk még így sem örülök, nem túl jó eredmény. A kémiának viszont igen. Ugyanis amióta bevezették az újfajata érettségiket (2005), azóta én vagyok az első a suliban, aki bevállalta kémiából az emelt szintet. És azt gondolom, hogy elsőként ez a 78% remek eredmény! A biosznak csak annyiból örülök, hogy ez így már 4-es, mivel emelt szintű. Nem szerettem volna, hogy hármas kerüljön az érettségi bizonyítványomba. Végülis így hat tárgyból öt 5-ös és egy 4-es született. A szóbeli során még a bioszt is kijavíthatom ötösre. Ezen leszek minden erőmmel.

Igazából kicsit tanácstalan vagyok mostanában. Ugyanis felmerült a kérdés: maradjon-e a felvételi jelentkezési sorrendem? Hetek óta abban a tudatban létezem, hogy gyógytornász leszek és ettől senki nem tántoríthat el. DE!! És itt a de... februárban még az általános orvosi kart jelöltem be, mert orvos szerettem volna lenni. Most szeretném megcserélni a sorrendet. Valamiért mégis bizonytalan vagyok. Na nem azért, mert nem szeretnék minden porcikámmal együtt gyógytornász lenni. Csak valahogy az is bennem van, hogy a biosz érettségi megírása után mondtam le az orvosiról. És most mi van, ha mégis elegengdő pontom gyűlne össze?? Lehet megbánnám a sorrendmódosítást?

Nem tudom, ezt mennyire értitek meg. Tudat alatt lehet csalódott lennék, hogy kicseréltem a sorrendet, miközben felvettek volna orvosira is, ahol jóval magasabb a ponthatár minden évben? Ugyanakkor tudom, hogy nekem gyógytornászként van keresnivalóm! Most már mindenki ezt mondja. A gyógytestnevelő tanárommal az élen. És az ő véleménye számomra mérvadó, hiszen ő látja, mire vagyok képes, órát is tartottam már nála. Úgyhogy.....

Egy szó, mint száz, az új sorrendem ez lesz:
SOTE - ETK - gyógytornász szak
SOTE- általános orvosi kar
ELTE- kémia

Remélem nem bánom meg!!! Már sokszor elképzeltem a napot, amikor megkapom az értesítőmet, hogy felvettek a gyógytornász szakra és boldogan hívhatok fel majd mindenkit!! Nem szeretnék pofára esni!! Nagyon nem! Hiszen annyi munkám van ebben az egészben!

Szép álmokat

képek

Sziasztok!! Most csak pár képet hoztam nektek a hétvégéről. Lesz majd több is, most ennyit kaptam emailben.

A tanulással szenvedek nagyon. Napok óta nincs ingerenciám elővenni a könyveket, így gondom lehet a szóbelikkel... Az az igazság, hogy beszereztem a Sims3 nevű játékot, és kicsit elvonja a figyelmem. Na nem a tanulás rovására.. A tanulás ettől függetlenül nem megy. Ma is leültem 2x is, hogy megpróbáljam. 2 órára futotta a türelmemből... Azt hiszem, holnaptól változtatni kell. Tegnap barátnőmmel találkoztam így 2 hét elteltével, és felajánlotta, hogy minden nap fussunk össze fél órára, és felmondhatom, amit tanultam... De nincs mit felmondanom... Talán holnaptól tényleg ezt kéne csinálni, és akkor lenne, ami ösztönözzön..Igazság szerint, elfáradtam agyilag. Ráadásul tudom, az orvosira nincs esélyem bekerülni, így nap, mint nap megkérdezem magamtól: Minek küzdjek a biosszal? Ugyanis a gyógytornász szakra meg jó a magyar érettségim a biosz helyett... De ugyebár félbehagyni nem nagyon lehet az érettségit, meg nem adhatom fel. Nem is adtam fel, csak próbálok reálisan gondolkodni, hogy ne érjen csalódás.