2009. február 22., vasárnap

Rendhagyó vasárnap!

Ma reggel egy nagyon kedves barátnőm ébresztett telefonon! Nagyon örültem neki, igaz először meg sem ismertem a hangját! Eléggé régen nem hallottam és így még inkább örültem, hogy beszélgettünk. Báááár nem tudom, hogy legmélyebb álmomból felébresztve, mennyire lehet velem értelmesen kommunikálni :) Szóval így indult a reggelem, jobb nem is lehetett volna! Köszönöm!

A vasárnap számomra leginkább az alvás és a pihenés napja. Ilyenkor próbálom meg kiheverni a heti fáradalmakat, de egy nap alatt ez lehetetlenség. Jön az újabb hét, és úgy kell mindig elkezdenem, hogy az előzőt sem sikerült kipihennem. Így egyre inkább fáradtabb vagyok, és egyre nehezebben tudok összpontosítani.

Szokták mondani: amilyen a reggel, olyan lesz az egész nap. Most mondjam, hogy ez így is van? Rendhagyó érbedésben volt részem, és utána az egész napom így telt. Pihenés helyett, délelőtt kitakarítottam a szobámat, port törölgettem, és hasonlóak... Hetek óta készültem már erre, de NEM VOLT IDŐM! Mindig mondják, hogy ez kifogás, de nem az.

Igen, hetek óta zavart, hogy tiszta por körülöttem minden, de nem tettem ellene, mert nem éreztem fontosnak. És most mégis mennyivel jobban érzem magam, hogy rend és tisztaság van körülöttem! Az iskolai papírjaim között is rendet raktam, mert sosem találtam semmit, és most minden szép rendben van. Szuper érzés.


Próbáltam tanulgatni is, mert bőven lenne mit. De ma tipikusan az az eset állt fent, amikor mindenbe belekezdtem és 3 perc múlva elraktam. Ez a fáradtság jele, és heti 7 napot nem lehet zsinórban végigtanulni.

Gondoljunk bele. Átlagban napi 7 órát töltök az iskolában (van amelyik nap 9-et, van amikor csak 6-ot), utána jövök haza, és itthon is folytatni kell. Így napi átlagban 10-12 órát kell(ene) tanulnunk. Ez szellemi képtelenség. Hol marad a híres "8 óra munka,8 óra pihenés, 8 óra szórakozás"???
Furcsa, de nekem a kikapcsolódás a gyógytornán történik, napi 45 precben. 10 éve járok oda és ott mindig sikerül kicsit kikapcsolni az agyam. Ott a test a fontos és nem a szellem. Ha nem lenne, akkor nagyon nehéz lenne délutánonként folytatni a tanulást.

Félre ne értsetek, egy percig sem szeretném, ha sajnálnának minket, érettségizőket. Csak egyszerűen úgy érzem, néha (vagyi gyakran) a lehetetlent várják el tőlünk!
Szeretném megcáfolni előző mondatomat, mert: "nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség"

Szép estét kívánok!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése