hullámvasúton mindörökké....

Folyt. köv., ugyanis a hullámvasút mindaddig megy, amíg megvesszük a jegyünket. Mi megszületésünkkor egy életre szóló bérletet váltottunk szerintem...Tegnap voltam a mélyponton, most ismét felfele visz az út, tök jóó! Most átépítem a szerkezetet, és meghosszabbítom a felfele vivő utat!

Pörgök ezerrel megint: ennyit tesz egy tartalmasan eltöltött nap, aminek végén nagyon elégedett vagyok mindennel! Minden tegnap este kezdődött (csak akkor még nem éreztem, hogy ez ennyit számít)... Amikor anyán gyakoroltam a betegmozgatáson tanultakat, akkor úgy érzem egy kicsit közeledtünk egymáshoz, meg tudtam neki mutatni, hogy mivel foglalkozom, és mivel fogok foglalkozni egy életen át. Úgy érzem, sikerült egy kicsit bevonnom az oly elszigetelt kis lelki világomba! Jövő héten vizsgázom, úgyhogy még sokat kell gyakorolnom :)

A másik: gondolta volna bárki is, hogy egy új kanapé vásárlása javítja az anya-lánya kapcsolatot? Az elmúlt 5 évben tuti nem volt olyan, hogy anya áthív, hogy üljek mellé... Ma meg konkrétan együtt néztünk tv-t, holott az én szobámban is van tv, mivel nem igazán egyeznek meg az igényeink... Tiszta jó, gyakrabban kellene új kanapét vennünk...

Ja, és hétvégén, ha hagyom magam a tanulástól elvonni, akkor Agárdra megyünk kirándulni hármasban (ritka pillanatok egyike lesz).

Cirka két óra alvás után ma majdnem a falhoz vágtam a telefonom hajnalok hajnalán, de hamar megbékéltem azzal, hogy suliba kell mennem, és megérte! Ismét minden olyan volt, mint pár hónapja. Minden percét élveztem, és haza is hoztam ebből a feldobottságból, pedig mindig letör a tudat, hogy vége a napnak és el kell válni a többiektől. Így tanulni is sokkal könnyebb volt, vééééégre be tudtam fejezni az informatika beadandómat... Cirka 2 hónapot ültem rajta, és kismillió idegbajos pillanatot okozott nekem az Excel, de akkor is én nyertem, és holnap leadhatom végre ezt is! Plusz normálisan felkészültem az élettan kis ZH-ra, legalábbis remélem. Olvasni is volt időm bőven, nemsokára a könyvem végére érek, és ismét bevethetem magam a könyvtárba!

Kész energiabomba vagyok perpillanat, de akkor sincs az a pénz, amiért most meg fogom jegyezni azt, hogy kolecisztokinin pankreozimin... :-) Ha én ezt valaha használni fogom gyógytornászként, akkor esküszöm megtanulok spárgázni.... Szóval soha! Bár soha ne mondd....

Ideje berobbanni az ágyamba... Egyszer azért nem alszom, mert agyalok, egyszer meg azért, mert pörgök és éjfélkor még a köröket róvom (van ilyen szó??) a szobámban és zenét hallgatok...Hol meg azért, mert a Hold épp fejjel lefele áll, a piros hó meg esik, stb... Kifogás mindig van...

Enim: tudom, hogy olvasol, mert mindig fenékbe billentesz, ha hülyeségeket olvasol tőlem... Úgyhogy, most egy jó tanács Neked is: lesz.rom tabletta - csodákra képes (kockázatokról és mellékhatásokról kérdezd barátnődet - rám ne nézz... :P Már csak pár hét és feleleveníthetjük a januári élményeinket, addig meg féllábon is eltámogatjuk egymást)

Jó éjt!

Hullámvasúton...

Szép estét Mindenkinek!

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát Mindenkinek"

Írnom kell, különben úgy érzem felrobbanok... Csak tudnám, mi fáj ennyire még mindig. 15 év telt el. Ideje lenne túllépni. Olyan az egész, mint valami beprogramozott rendszer.. Kéthetente fogom a fél szobámat, begyömöszölöm egy táskába - persze mindezt ingerülten, morogva, hogy már megint minek kell menni ,stb - átvágtatok a fél városon kedvenc 5-ös buszommal, ahol mindenki engem használ támasztéknak... Persze, amilyen nehéz elmenni itthonról, utána hasonlóan nehéz hazajönnöm. Kéthetente ezt átélni...soha nem lesz vége. Pedig már hányszor hittem azt, hogy túl vagyok ezen és nem okoz problémát az egész, de mégis.. Van két csodálatos testvérem, akik még önzetlenül szeretnek, és nem értik, mi ez az egész. A szívem szakad meg értük, amikor el kell váljunk...Megint egy ilyen hétvége volt, és mindjárt itt a következő, de úgy érzem én már csak a bábu vagyok ebben a történetben, egy anyagias világban (nem részletezném, miért gondolom ezt...)Fáradt vagyok lelkileg (óó igen, ilyenkor kapom meg, hogy ennyi idősen???), nem tudom, miben fáradtam el, de most megint azon a ponton vagyok, amikor szívem szerint mindent hagynék (csak az eszem diktálja, hogy hamar megbánnám), és ki sem mozdulnék itthonról... Persze, ez a félévembe kerülne pár tárgyból... Mi ez? Börtön?? Egyszer terveztem el, hogy egy hétig csak a fontos órákra megyek be... Mondanom sem kell, hogy minden nap bent kellett legyek, és talán két előadást tudtam "ellógni" (nyilván ez egy fantasztikus lehetőség, hogy igyen tanulhatok, ráadásul azt csinálom, ami az álmom, de átléptem a saját határaimon). De nekem utána senki ne mondja, hogy pihenjek, lazuljak, meg anyámkínja... Tudom, hogy mindenki jót akar, de már rohadt unalmas hallgatni azt, hogy nem pihenek... Nem a tanulás fárasztó, nem is az hogy napi 8-10 órát senyvedek a suliban (sőt, a társaság ki tud zökkenteni a mélypontról), hanem az a fárasztó, hogy mindehhez jó képet kell vágjak, mert különben az "idióta,depis,idegbeteg,őrült" címkét kapja az ember. Tapasztalat, hogy a bajban inkább elfordulnak az embertől, mintsem mellé állnának (tisztelet a kivételnek, és bocsánat tőlük, de most fáradt, ideges, feszült, és hisztis vagyok!!)... És most is csak csöndben tombolhatok, mert itthon senki nem értené, mi bajom van. Őszintén? Magam sem tudom... Mindenem megvan: saját szobám, a 21. század fantasztikus találmányai, kismillió ruhám, stb... Hányan irigyelnének ezért?? Rengetegen. De valami nagyon hiányzik, és a tárgyi tulajdonaimat simán elcserélném ezért a valamiért: némi figyelemért, és SZERETETÉRT!!! Anyával 20 év van köztünk, olyan mintha havernők lennénk (barátnők talán nem, mert nem osztok meg vele sokmindent...). Haverja meg barátja csomó lehet az embernek, de édesanyja csak egy. És nekem Ő hiányzik sokszor!Megint ez a hülye állapot, amit utoljára 1,5 hete éltem át (legalább addig jó volt)... Amikor mindenen már csak sírni tudok, és szívem szerint ordítanék, törnék-zúznék, de mivel nem egyedül vagyok, így magam ellen fordítom ezeket az energiákat... Kismillió seb van már rajtam, amit meg is érdemlek, ha ennyire hülye és gyenge vagyok. Akik nem ismernek, szimplán hisztinek nevezik ezt az állapotot... Lehet, hogy az...Hozzáteszem, cirka két órája még semmi bajom nem volt. Olyan ez, mint amikor lehúzzák a rolót...Valaki nálam is lehúzta elég rendesen. Sok embertől hallottam már, hogy unatkozom, és azért vagyok ilyen...Nem igazán tudom, milyen amikor az ember unatkozik, és ez jó! Kifejezetten szükségem van arra, hogy valami hasznosat csináljak a nap 24 órájában... Mindig le tudom kötni magam, és az unalom nem a tétlenséggel kezdődik szerintem. És az ember nem csak akkor érez, ha unatkozik... Na ebbe sem bonyolódom bele, mert aki ismer, az azt is tudja, hogy egyszerre mindig több dologgal foglalkozom.Na jó, befejezem, értelme úgysincs az egésznek, óriási káosz, és ha belegondolok, ez van 15 éve, csak persze amíg az ember gyerek megint csak másképp éli meg, mint felnőttként...Ideje túllépni dolgokon, és koncentrálni a jelenre és a jövőmre! Elkezdtem egy onlány angol tanfolyamot, aminek az első lépése a cél kitűzése volt... Ez tök jó, mondjuk eleve mindig is voltak céljaim, hiszen ezek visznek előre... És bár vannak mélypontok, azért alapvetően nem vagyok egy besavanyodott csajszi, most is biztos a Hold állása teszi :-) Látjátok? Máris jobb, hogy kipanaszkodtam magam! És tök jó, holnap ráérek 11:45-re bekúszni, bár ezt is suliundoritisszel teszem, de csak két szeminárium, és újra itthon vethetem bele magam az emésztés gyönyöreibe (fúúúúúj de utálom). Szerdán is ráérek 9:45-re menni. Jövő héten az utolsó pszichológia előadásunk lesz, ami után tuti pezsgőt bontunk, mert szerintem még ennyi szivatásnak kevesen voltunk tanúi... :) Most veszek egy mély levegőt, felteszem a rózsaszínben látó szemüvegemet, és megyek olvasni. Ez mindig a nap csúcspontja, mikor az ágyam mellett vár a könyvem! A világ egyik legjobb dolga az olvasás. De úgy érzem a most következő generációk már másban fogják örömüket lelni. Persze, ne legyen igazam, de tapasztalom tesóimnál. Én szerencsére az átmenet vagyok, sok időt töltök a gépem előtt (a suliból kifolyólag is), de ugyanakkor a legnagyobb örömmel az tölt el, ha olvasok egy jó könyvet! Húgaimnál már nem érzem ezt a fajta érdeklődést. Persze még kicsik, és nem tudnak olvasni még. Vagyis nagyobbik tesóm most elsős, és utál olvasni... Nagyon érdeklődő kiscsaj, de az olvasást gyűlöli. Ugyanakkor a számítógéphez lassan jobban ért, mint én (nem túlzok).Jó éjt Mindenkinek!

alkotás

Ez az előbb lemaradt. Itt tartok a most készülő képemmel:

múltkori állás (február 21.)

Tegnapi állás (március 31.)

mai állás (április 1.)

tavaszi szünet

Szép estét!

Hűű, ez a szünet!! Rég nem töltöttem ilyen tartalmasan a szabadidőmet.

Hétvégén apánál voltam, hónapok óta először mentem a tankönyveim nélkül, így volt időm a tesóimmal is játszani. Mindig is nehezen találtam az egyensúlyt köztük, és a tanulás között. Természetesen, ők a fontosabbak elméletben, mégis valahogy mindig másképp alakul. Persze közben a szívem szakad meg értük, mert hiányolnak, én meg folyton-folyvást tanulok. Nem tudom, értik-e már ezt az egészet. Igaz, sokszor még én sem értem, vagyis érteni értem, de nem fogadtam el. S ha 15 év alatt nem fogadtam el, ezek után sem fog menni... Ha tudnák, hogy rengeteget gondolok rájuk (de nem tudhatják). Ők még nem értik, hogy a szeretetem mértéke nem az együtt töltött idő függvénye. Sokat látom őket szomorkodni, és minden egyes hazajövetelkor mintha egy darabot szakítanának ki belőlem. No, ennyit a lelkizésről. Már csak azért is, mert ez a hétvége más volt, végre örömet tudtam szerezni nekik, és nem is kellett ehhez sok, egyszerűen csak a tankönyveimet kellett itthon hagynom! Még jóhogy, meg is őrülnék, ha a múlt hét után tanulnom kellene :)

Hétfőn kirándulni voltunk a lányokkal. Az úticél Somogyvámos, illetve a Krisna-völgy volt. Szerintem soha nem mentem volna el önszántamból, ha nincs a terepmunka. A hely gyönyörű és nyugodt, de nekem túlságosan messze van a civilizációtól. 2 napig remekül ellennék abban a nyugalomban, csöndben, de... A vallásukat képtelen vagyok megérteni, nekem ez már sok. Nagyon érdekes dolgokat, tényeket hallottunk, jó volt egy teljesen más kultúrába betekintést nyerni, de én ezzel nem tudnék azonosulni. Nem is kell. Nem véletlenül vagyunk mi, emberek ennyire sokfélék.

Hozzáteszem, nem azért nem tudnék ott élni, mert nincs net, nincs TV, hanem azért, mert akik ott élnek egy olyan életformát képviselnek, amire én képtelen lennék. Naponta kb. 1600X mondják el a Hair c. filmből is jól ismert Hare Krisna kezdetű mantrát. Hááát jóóóóóóó...

Félreértés ne essék, nem ítélkezem egy vallás felett sem. Egyszerűen túl földhözragadt vagyok ehhez.

Hazafele még megálltunk Balatonbogláron pizzázni... Na ez egy külön történet lenne. Mindenesetre szuper nap volt, végre úgy tölthettünk több időt együtt, hogy nem stresszeltünk semmi miatt. Ezt éreztem mindenkinél, rengeteget nevettünk, és mindenki nagyon-nagyon felszabadult volt. De ha csak annyit mondok, hogy reggel 7-kor indultam itthonról, és este 11 körül értem haza, már ebből is látszik, hogy annyira rossz nem lehetett, sőőőt.... Fotókat majd máskor mutatok, még szelektálnom kell, csináltunk vagy 200 képet.

Hmm, mi is volt kedden??...
ÁÁ, már tudom. Anyáékkal voltunk a Pólusban, kaptam 1-2 dolgot. Igazából a lényeg az volt, hogy végre vaalmit hármasban csináljunk. No aztán anya éjjelre ment leltározni, és kettesben maradtunk nevelőapummal... No comment, komolyan. Egész este kb. két mondatot váltottunk egymással. Nem tudom, ez máshol hogy van, de engem ez a mai napig idegesít, holott tudom, hogy ő nem egy beszédes ember, de akkor is. (Anya, soha többet ne hagyj itthon éjszakára, kéééérlek!)

Tegnap Csepelen voltunk palacsintázni 2 csoportársammal. Húúú, ne tudjátok meg, azok a palacsinták, anyáááááám. Ilyet életemben nem láttam. 130 féle közül lehetett választani. A képek önmagukért beszélnek:



Ma pedig úszni voltam délelőtt, aztán hazajöttem és punnyadtam. Minden nap iktattam be némi olvasást, hímzést, foglalkoztam az informatika beadandóval, kerestem szakcikket az egyik választható órámra... Néztem filmet is.
Viszont szerintem most kellene vége legyen a szünetnek. Sok tervem, dolgom lenne még ,de én kipihentem magam, kész vagyok mindent ott folytatni, ahol abbahagytam!
Holnap bevetem magam a könyvtárba, és ki se jövök addig, amíg nem találtam egy tucat jó könyvet :) - Mondjuk, hogy mikor lesz megint időm ennyit olvasni....Minden esetre most van még 4 napom!

Jó éjt Mindenkinek!

Fotók

a mikrobiosz előtti várakozástól "meggyötörten"

Hozzáteszem, utálom az édességet :)
Kitúrtál a helyemről, most örülsz?

Enikőmmel


No comment...

Na zdarovje! :) - Ó, az a likőr...

Na, ki az igazi Marilyn?

Morzsák a főiskolai létből

Szép estét Mindenkinek!

Rég nem volt alkalmam leírni Nektek, amit gondolok, és nem is volt rá szükségem, de most muszáj kicsit kiürítenem ama bizonyos poharat.

Sokminden történt, mióta nem jelentkeztem. Először is megvolt életem első vizsgaidőszaka, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy hozni tudtam a tőlem megszokott teljesítményt. Mindenből 5-öst kaptam, kivéve a pszichológiát, anatómiát, és a munkavédelmet. Kezdésnek szerintem ez szuper, ösztöndíjat is kaptam ám! A vizsgaidőszakot barátnőmnél hevertem ki, csodálatos pár nap volt! (fotókat lejjebb mellékelem)

Most meg egy újabb ZH héttel küzdök. 5 nap 9 ZH, nulla tudás: kb. így jellemezném az egészet. Nem látom értelmét ennek a hajtásnak, s az egész rendeszernek sem. Így nem lehet alaposan tanulni, nincs idő elmélyedni egy-egy tárgyban, holott egyre nyitottabbá válok bizonyos dolgok iránt, de egyszerűen nincs idő, eneriga, lehetőség csak úúúúúúúgy utánaolvasni dolgoknak. Ez az, ami nagyon-nagyon hiányzik most! A gimiben volt időm esténként az órára szükséges anyagon kívül mást is elolvasni, de most ezzel várnom kell nyárig.

Fáradt vagyok már, ezen a héten eddig, ha 15 órát aludtam összesen, akkor lehet, sokat mondtam (Ez a legkevésbé sem panasz részemről, mert a szemem előtt lebeg a cél, amiért ezt végig kell csinálni). Ráadásul már csak 2 ZH, és jön 10 nap szünet! Mennyei lesz! Annyi mindent fogok csinálni, hogy csak na!!! :) Íme egy kis szösszenet a terveimből:

- terepmunka elkészítése antropológiára: azaz hétfőn elkirándulunk a lányokkal Somogyvámosra a Krisna- völgybe, és egy napig tanulmányozni fogjuk a kultúrájukat.

- húsvét hétfőn SZIESZTA parti teázással, cha-cha-cha tanulással, jópofa játékokkal, stb... (hajnali 2-ig, izgalmas lesz másnap suliba menni, de szerencsére elmarad a reggeli 1. előadásunk majd, hurrá! hurrá!)

- sok-sok olvasás, hímzés, alvás, filmnézés

- szeretnék elmenni legalább egyszer uszodába

- palacsintázás Csepelen a lányokkal

- reményeim szerint jut időm végre egy kicsit belemélyedni kutatómunkám témakörébe is...

- ein bisschen Deutsch lernen...:) (ez lehet mellőzve lesz)

- sajnos élettanozni is kell majd, a jelek szerint újra kell írjuk a ZH-t - erre semmi szükségem nincs most, miután már legalább 30 órát tanultam rá a hétvégén, és már tömény betűundorom van (persze ez csak a tankönyvekre terjed ki)

- általános iskolai barátnőmnek lógok egy koktélozással - ezt is szeretném pótolni

- a szobám kitakarítása (hűűű, ez régi terv, de kellőképp sok dolgom lesz, úgyhogy erre nem marad majd időm...)

- túrótorta sütése anyának

- bevetem magam a könyvtárba

- német szakirodalom keresése a "Mozgásrendszer funkcionális anatómiája" kurzusra, s annak lefordítása

-az infokommunikáció beadandóm befejezése

-a többi majd improvizáció útján alakul :)

Szóval tervek vannak, 10 napom lesz minderre. Utána már csak 6 hét, és jön az újabb vizsgaidőszak, majd vége is az első évnek???!!! Ez durva, most kezdtük, és mennyi új élményben volt már részünk! Ráadásul úgy érzem, teljesen megtaláltam a helyem.

Vannak gyenge pillanataim, óráim, napjaim (mostanság elég sok), de ez senkit nem érdekel, engem se nagyon, nincs több önsajnálat!! :) Inkább teszem a dolgom, teljes erőbedobással, több-kevesebb sikerrel.

Sokat tudnék még mesélni, főleg azoknak, akik szeptember óta nem hallottak felőlem, de akkor ki tanulna holnapra? :)
Puszilok Mindenkit!

Főiskolaaaaaaaa

Sziasztoooooooooooooook!!!

Nem volt időm írni mostanság, s hogy miért? És hogy ma miért van időm? Mert elaludtam, és gondoltam, akkor már minek induljak el? :)
Tegnap egy kedves ismerősöm jelezte, hogy hiányolja az élménybeszámolót! Hát akkor íme:

Augusztus 31-én beléptem ama nagy intézmény kapuján, amelyben a következő 6 évet fogom tölteni reményeim szerint. Eme nagy intézmény neve: Semmelweis Egyetem: Egészségtudományi Főiskolai karának gyógytornász szaka.

Ezen az augusztusi napon egy új élet, és egy új barátság vette kezdetét, mely a mai napig is tart, és remélem még nagyon sokáig tartani is fog! Augusztus utolsó napján megtörtént a beiratkozás, és némi eligazítás 3 órán keresztül.

Szeptember 1-jén megkezdődött a megpróbáltatásaink sora, méghozzá a Bevezetés a felsőoktatásba c. kurzussal. Életemben ilyen unalmas hetet nem töltöttem el még iskolában. Nagyon sok rejtvényt megfejtettem a három nap alatt, ugyanis 21 óra volt ez a kurzus, unalmasabbnál unalmasabb órákkal, mint pl. viselkedésmódszertan, tanulásmódszertan, könyvtárhasználat, tudományos diákkör (ami minket majd csak jövőre érinthet), stb.... NEm baj, újdonsült barátnőm segítségével túléltem. Tudni kell, hogy őt augusztus eleje óta ismerem, de a suli előtt személyesen nem találkoztunk, csak msn-en beszélgettünk.
Aug. 31-én végre találkozhattunk, egyből megismertük egymást, nagynagy ölelés, és attól a perctől fogva elválaszthatatlanokká váltunk. Van már olyan tanárunk, akik már csak úgy emlegetnek minket, hogy Enikő és Martina itt vannak ugye? :) Ez hosszú sztori, hogy miért emleget így minket, de majd egyszer elmesélem.

A suli milyen is? Egy szó: IMÁDOM! Minden nap kisebb küzdelem, hogy elinduljak haza. Na nem azért,mert itthon nem lenne jó, de még egy oktatási intézményben nem éreztem jól magam. Az épület is gyönyörű , és a többiek is nagyon jó fejek. Tudni kell, hogy az évfolyamon 86-an vagyunk, vegyesen ápolók és gyógytornászok. A gyakorlatokat pedig kisebb csoportokban végezzük, 20 fős csoportokban. Na ez a 20 fő már nagyon összeszokott az elmúlt 9 hét során.

A suli nehéz is, nagyon sokat követelnek, és erre nem számítottunk, mert mindenki mondta, hogy jaaj ráértek majd vizsgaidőszaknál tanulni. na persze... Mondjuk én ezt nem bánom. Minden héten írunk biztosan 2 ZH-t. Latint minden héten, bioszt meg anatómiát minden 2. héten. Ezenkívül a 7. héten volt már beszámolóhét: 8 ZH 4 nap alatt, kemény volt. De összességében elégedett vagyok, szinte csak 5-öseim vannak, ami a kis ZH-kat illeti. A beszámolóhetes eredményeim pedig: négy 5-ös , két 4-es, sajnos becsúszott egy 1-es pszichológiából (86 emberből 76-nak karó lett... no comment) és van egy, ami csak megfelelt, nem felelt meg minősítésre ment, persze megfeleltem. A kis ZH-k között tényleg többnyire csak 5-ös van, igaz becsúszott egy hármas és egy négyes is, de javítva lesz.

Járunk úszni, mert a gyógytornászoknak kötelező, és elég vicces. Hat év úszás után kezdőcsoportba kerültem, de sebaj. 9 hét alatt sokat fejlődtem, és a tegnapi nap során alá is írták a félévemet, mivel be tudtam mutatni a féléves követelményt.

MOst mennem kell, várnak a gimiben ahova jártam, némi élménybeszámolóért, aztán pedig jövök haza, vár az anatómia, a biosz, és a pszichológia (már készülök a vizsgaidőszakra, nehogy megint karó legyen)

Puszi Mindenkinek!