Németország 4.

2009. július 23. - csütörtök

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagy mégsem? Teánkhoz ma már csak egy adag citromot kaptunk. Ezt megbosszulva a lekvár alá szánt édes kenyeret is vajjal és szalámival fogyasztottuk. Gyors programegyeztetés után a mai napra tervezett fürdőprojektet elvetettük, és inkább a Ramsau-völgy felé vettük az irányt. Ramsau végén egy erdei parkolóban hátrahagytuk az autót, ahol nagy rutinnal felhasználva üdülőkártyánkat, kedvezményes áron, 2 euroért, másnap reggel fél 10-ig parkolhattunk volna. Gyalog az erdőn keresztül megcéloztuk a Hinterseet (tó). Útközben a Varázserdőn keresztül vezetett utunk, és többször ittunk a mellettünk csobogó hegyi folyamból. Az íze, mint az olvadó hóé (nem a kutya…). Picivel több mint egy órás séta után, elértük a tavat. A séta nagyon szép környezetben, pihentető volt. Útközben is és fönt is rengeteg fotót készítettünk, mint utóbb kiderült, túl sokat is. A tó megkerülését némi sör és hűsítő ital segítségével megvalósítottuk. Visszautunk az erdőn keresztül vezetett. Az út közben az erdőből elénk ugró vendéglőben bátran választottuk a Wander Hit menüt (Vándor menü). Tettük ezt annak ellenére, hogy semmit nem tudtunk lefordítani a menü tartalmát illetőleg. Hát soha többet ilyet nem csinálunk, mert az aszpikos szalámi volt feltálalva sült krumplival és hagymával. Ez nem magyarnak való étel volt. Ebéd után folytattuk utunkat a parkoló felé, de nem szálltunk autóba, hanem tovább sétáltunk lefelé. Tervek szerint a Ramsau elején levő hídról kívántuk a várost megörökíteni, de ezt a 35 fokban hamar feladtuk, s visszafordultunk. Az autóhoz érve, eszünkbe jutott a hűtőtáska, ami ugyan nem volt beüzemelve, de mégis rejtett magában egy 28 fokos ásványvizet. Hát nem egy hegyi forrásvíz… Autóba ülve folytattuk utunkat Reit im Winkl felé. Fél óra autózás után el is értük célunkat. Ekkor már a szükség nagyon hajtott, így kénytelenek voltunk leparkolni a járművet, és szerencsénkre a parkoló mellett volt is egy étterem. Gondoltuk itt elvégezzük dolgunkat, s iszunk egy kávét. A sürgős mehetnék miatt gyorsan elpazaroltunk újabb két eurot a parkolóórába, majd ezt követően azonnal észrevettük, hogy a lánc, ami előtt állunk, szegélyezi a parkolót; a lánc túloldalán pedig az étterem FREI parkolója volt. No de sebaj, így célirányosan a WC-t tudtuk megcélozni. Egy rövid körsétát tettünk a városban, ami nagyon hangulatos és szép volt. Némi souvenir vásárlás után, menekülve az időközben hátunk mögé keveredett viharfellegek elöl, ismét autóba szálltunk , s elindultunk vissza a szállásra. Éppen időben érkeztük, így ismét a Maier család főztjét ehettük vacsorára. A választás ismét nagyon bátor volt, ugyanazt ettük, mint az első nap, csak felcserélve. Vacsora után a szokásos sétánk következett. Még időben visszaérkeztünk a Bajor- erdőt letaroló szélvihar és jégeső előtt. Majd holnap reggel felmérjük a kocsinkat ért károkat.
Holnap reggel elfogyasztjuk utolsó reggelinket (lehet citromot már nem is kapunk), s fájó búcsút veszünk a Maier családtól.
Tschüs!

FOTÓK

Németország 3.

2009. július 22. – szerda

Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!

FOTÓK

Németország 2.

2009. július 21. – kedd

Mojgen! Üdvözölt idősebb Frau Maier, miután ébredés után elsőkén érkeztünk zum Frühstück. Rögtön az első kérdéssel gondjaink voltak, így Hansi segítségét kérte, aki lényegesen jobban beszél németül. Már majdnem mindent értettünk, és ő is mindent értett, leszámítva, hogy omlett helyett majdnem kaptunk lágy tojást. Reggeli után a napi tervnek megfelelően megcéloztuk Münchent. Az utunk a 305-ös alpesi úton keresztül vezetett, ahonnan lenyűgöző a kilátás. Némi útfelbontás leküzdése után elértük a Deutsches Museumot. Röpke öt óra leforgása alatt sikerült a múzeum felét bejárnunk. Fáradtan, ámde élményekkel gazdagodva a mára tervezett többi programot töröltük. Visszaérve a szálláshelyre rövid sétát követően egy laza, könnyed vacsorának kezdtünk este 9-kor. A kiválasztott sertéspörkölt galuskával mire az asztalunkra került malacsültté és zsemlegombóccá változott. Ezt a Norbi update vacsorát egy éjszakai túrával az Alpokban sikerült 50%-ban elégetni. Este fél 11 magasságában lemostuk a napi fáradalmakat, és eltettük magunkat holnapra.
Gute Nacht!

FOTÓK

Németország 1.

Sziasztok!! Ezen a héten édesapámmal kettesben elutaztunk Németországba. Ezen belül a Bajor-Alpokhoz. Íme az úti naplónk és a fényképek:

Július 20. – hétfő:

Indulás előtti este 23 óra magasságában villanyoltást követően sikerült magunkra erőltetni az éjszaka csendjét. Már majdnem azt hittük, hogy mélyen alszunk, mikor hajnali fél 4-kor megszólalt a vekker és álmunkból nagy zajjal felvert. Gyors készülődés, napi rutin, nagyvizit, búcsúcsókok, minimál szendvicskészlet (20 zsömle + 6 melegszendvics hidegen), termosz kávé, 6 liter üdítő kíséretében magunkra zártuk a gépjármű ajtaját. 8 másodperce voltunk úton, mikor is bejelentkeztünk s felvételeket készítettünk nagyon komoly marokkamera segítségével. A vágatlan felvételeket az rtl.hu videós hírportálján tekinthetik meg! Majd valószínűleg elrabolhattak az UFO-k, mert röpke tíz percnyi utazást követően számunkra teljesen érthetetlen módon a város szmogjában futó alakokat véltünk felfedezni sportolás céljából. Ekkor már 4:30 is volt. Asszem holnaptól én is futok, hiszen 4:30-kor nekem sincs más dolgom.
Majd nagyon gyors 200 km megtétele után elértük a már nem létező osztrák-magyar határt. Amikor már azt hittük, hogy semmi nem tántoríthat el úti célunktól, Annamari (a GPS-ünk) hirtelen hat sávot rajzolt elénk, amelyből gyors mérlegelés után richtig rossz lukba hajtottunk be. Kb. 20 percnyi keringés után sikerült visszatalálnunk a helyes útra. Ekkor már éreztük, hogy előbb, vagy utóbb (inkább utóbb), de legkésőbb 11 órakor már a panzióban keressük a recepciót. És tényleg így volt. Hansi, a panzió egyik tulajdonosa fülig festékesen, teddy hengerrel a kezében komolyan a szemünkbe nézett, és majd megfulladt a röhögéstől, és közölte, náluk nincs recepció. Felszólt a lépcsőn Frau Maier-nak, megjöttek a magyarok. Frau Maier nem ölt túl sok energiát a szoba átadásába, megmutatta, hogy kell bezárni az ajtónkat, majd távozott. Az első ijedtséget kihasználva, úgy döntöttünk, nem időzünk túl sokat a szálláson.
Az első tervezett úti cél Berchtesgaden óvárosának megtekintése volt. A tervet annyira jól sikerült teljesítenünk, hogy az éppen folyó építkezések miatt minden útvonalat háromszor jártunk körbe, úgyhogy már csukott szemmel is kiválóan tájékozódtunk. Majd a parkolóban hátrahagyott járművünkhöz visszaérkezve újabb három kör következett az autóval az építkezés miatt lezárt kereszteződések átjárhatatlansága miatt. Egyébkén a város nagyon szép.

Miután sikerült kikeverednünk a belvárosból a következő úti célunk a 1,5 km-re levő Obersalzberg volt, ahol némi pénzváltást követően 3 euroért (szinte ingyen) ismét hátrahagytuk járművünket, és megkíséreltük a Sasfészek becserkészését. Ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy vagy 7 euro/fő kifizetése után 15 perces buszozást választjuk, amely fél óra múlva indult volna, vagy gyalogolhattunk volna 1,5 órát, esetleg hagyjuk az egész programot a francba és a számunkra sokkal kecsegtetőbb Salzbergwerk (Helyi Sóbánya) nyitvatartási időben történő megtekintését választjuk. Utóbbi mellett döntöttünk, tehát 5 percnyi parkolást követően éreztük, hogy ez drága 5 perc volt. No de sebaj, majd a Sóbánya kárpótol…
Kezünkben 8 darab útikönyv és Annamari (GPS) segítségével betájoltuk célállomásunkat. A túl sok információ birtokában ismét sikerült megzavarodnunk és az alig 2,5 km-es utat némi tévesztés után újabb útlezárásokon keresztül ca. 40 perc alatt teljesítettük. Mikor végre megláttuk célállomásunk felé mutató útjelző táblát, nem sokat teketóriáztunk, és a járművünket egy sorompóval elzárt fizető parkolóban ismét hátrahagytuk. Ekkor már tudtuk, hogy minden egyes parkolással a vacsorára félretett kis pénzünket csorbítjuk. Na de sebaj, van még 14 db zsömlénk…Kb. 1,5 percnyi sétálás után a sorompót a hátunk mögött hagyva döbbenten tapasztaltuk, hogy egy háromszáz férőhelyes Frei parkolóban mindösszesen 18 db autó várakozik. Én már vissza nem megyek. Kicsit elcsigázva az újabb kidobottnak vélt és valós költségek tudatában megvásároltuk belépőjegyünket a Sóbányába. Nagyon kedves ruhatáros nénik ránk sózták (érted SÓZTÁK!!!!) a már huszonnyolcmillió látogatót kiszolgáló egyen overallokat. Belebújtunk, és gyors fotózkodás következett.

A Sóbánya felülmúlta a nap első felét és a parkolásokat. Bányavonatozás, facsúszdázás, fényjáték, friss levegő, föld alatti hajókázás voltak az egyórás program részei. Ez mindkettőnket feldobott, és a fáradtságunk is múlni látszott. Ha kicsit olcsóbb lett volna a belépő, akkor mentünk volna még egy kört (sőt parkolni is visszamentünk volna).
Következő program megvalósításához ismét Annamari segítségét igényeltük, aki a térkép szerinti 15 km-es útra 148 km-t tervezett. Ekkor már voltunk annyira fáradtak, hogy ezt már nem vállaltuk be. Talán majd holnap.
Inkább visszatértünk a szállásra, s este 6 órakor a családi vállalkozás étkezőjében vacsorához helyet foglaltunk. Odalépett hozzánk Id. Frau Maier (később csak Miss Mojgen), kezet nyújtott, bemutatkozott, és nagyon szeretett volna beszélgetni velünk. Miután huszonnyolcadszor ismételte el mondandóját, s mi még mindig „értelmesen” néztünk rá, feladta, s hozta az étlapot. Az étlap mellé végre megkaptuk a bejelentőlapot. Így már hivatalosan is elfoglaltuk a szállást. Sajnos eredeti tervünk ezzel meghiúsult, mivel ez ideáig semmi adatot nem adtunk meg, gondoltuk fizetnünk sem kell, úgysem találnak meg. Tehát holnaptól a parkoláson határozottan spórolnunk kell. Egy nagyon finom vacsorát követően (bátor választás volt a Wienerschnitzel mit Pommes Frites, gyengébbek kedvéért rántott hús sült krumplival) a 1,5 km-re levő Königssee- tavat gyalogosan közelítettük meg. Így több parkolást nem kellett már fizetnünk a mai nap során. Ez a séta annyira jól esett, hogy már csak zuhanyzásra, és a napi úti beszámoló megírására maradt erőnk.
Gute Nacht!


FOTÓK

Fényképalbum

Sziasztok!!

Megkaptam a fotókat a születésnapomról, ha van kedvetek, nézzétek meg. Kellett csinálnom külön albumot ,mert van egy pár... A feliratra kattintva megtekinthetitek őket.

Fotók

Jó szórakozást kívánok!

Születésnap 2.

A blogom címe: Út a felnőtté válásig.

A mai nap jelentette ennek az útnak a legvégét. Hivatalosan ma lettem 18 éves. Nem érzek semmi különöset, vagyis amit érzek, az inkább apához köthető, és nem a kiskorúság végének.

A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!

Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.

Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!

Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:

További fotókat a napokban mutatok. Szép álmokat kívánok!

születésnap 1.

Sziasztok!!

Hivatalosan ma vagyok utoljára kiskorú, holnap töltöm be a 18. életévemet. Ennek köszönhetően már ma is sokan felköszöntöttek, és vacsora után megkaptam az első ajándékomat. Meglepődtem, mert anya azt mondta, majd holnap este kapom meg az ajcsit, ha hazajöttünk a kertipartiról, ami apánál lesz. Aztán meggondolták magukat, és vacsora után anya azt mondta, maradjak ott filmet nézni. Ez már fura volt, mert mindig visszajöhetek a szobámba vacsora után. Ekkor anya elővett egy kis zacskót, és így szólt:
- Ezt azért kapod, hogy legyen valami felnőttes dolgod is. Én meg visszakérdeztem: Tanga???? :D :D Hát igen, ezek vagyunk Mi.

És ekkor egy kis dobozt húzott elő, benne egy kis zsákkal. Hát mi van benne? Egy gyönyörűszép nyaklánc, nagyon aranyos medállal. Egy olyan medállal, ami szintén minket jellemez, vagyis sosem fogunk felnőni. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen örömömet is nehéz volt kifejezni, pedig nagyon tetszik az ajándékom!!!
Megmutatom Nektek is, de nem nevetni :)

kis nyári szösszenet

Sziaaaaaaasztok!!!

Nem vesztem el, csak élvezem a felhőtlen szabadságot! Azt mondják, ezt az időt kell kihasználni, mert az utolsó szabad nyaram!

Kezdetben nagyon nehezen viseltem, hogy vége lett. Sokat sírtam, nagyon érzékeny voltam, és semmihez sem volt kedvem. A korábbi közös felvételeinket néztem, és csak sírtam, sírtam és sírtam. Eltelt 2-3 nap, és szép lassan visszatért az életkedvem, de erről már írtam. Azóta nem is jelentkeztem, annyira jól sikerült lekötni magam.

Gyakorlatilag 2 nap kivételével minden nap voltam valamerre. Az első héten szerdán barátnőmmel uszodába mentünk. Délelőtt indultunk, hamar odaértünk. Pancsoltunk, szaunáztunk, újabb pancs és újabb szauna. Így ment ez egész nap. A büfébe isteni melegszendvicset ettünk. 3 óra körül untuk meg a dolgot, és elindultunk haza. Hulla fáradtak voltunk. Lefeküdtem olvasni, de kb. 2,5 perc múlva el is aludtam.

Másnap a dunakeszi Aquaworldbe látogattunk el. Reggel 10 körül találkoztunk, és már indultunk is. Útközben megálltunk barátnőm anyukájának munkahelyén és ittunk fincsi kakaót. 1/4 12-re értünk a csúszdaparkba, és egészen este fél 8-ig csúszkáltunk, megállás nélkül! Az érettségik óta ez volt az első önfeledt szórakozással eltöltött napom. Igaz az ujjam majdnem leszakadt, mert beakadt az egyik pályán egy kis lyukba, de szerencsére nem lett nagyobb gond, néhány napi duzzanatot leszámítva.

Voltam időközben apukánál is. Nagyban szervezzük a bajorországi utazásunkat. Mostanra minden összeállt. Van szállásunk, útitervünk, és már csak 11 nap az indulásig. Először macerásabbnak tűnt a szállásfoglalás, mint gondoltam. 3 napig nem válaszoltak a formális ajánlatkérésemre, amit küldtem nekik. 3. nap "zseniális" némettudásommal nekiálltam egy normális emailt írni. És lássatok csodát, másnap jött is a válasz, hogy van egy szabad szobájuk a számunkra. Ráadásul nagyon barátságos volt az email hangvétele.
Ha van kedvetek, nézzétek meg a szállást, ami végül Schönau am Königsee-ben lesz:

Szállás

Az útitervről nem sokat tudok, mivel az apa dolga volt. Azt tudom, hogy pl. Berchtesgadenben megnézünk majd egy sóbányát. Le fogunk ereszkedni 300 m mélyre és ott lent lesz lehetőség csónakázni. Ezenkívül egyik nap bemegyünk Münchenbe, és megnézzük a Deutsches Museomot (természettudományi múzeum), Nymphenburgot (kastélypark), valamint ha marad időnk, akkor a BMW Museumot is. A programban szerepel még különböző tavak meglátogatása, Hitler Sasfészke, stb. Már nagyon izgatott vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy anya hiányozni fog egy hétig.

Mostanában a napjaimat az édes semmittevés uralja: olvasok és hímzek felváltva. Épp egy Vavyan Fable könyvet bújuk, isteni humorral.
És hoztam egy fotót a készül hímzésemről is:

Mára ennyi jutott, lenne még mit mesélnem, de elkészült a vacsora.
Szép álmokat kívánok!