Németország 4.

2009. július 23. - csütörtök

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagy mégsem? Teánkhoz ma már csak egy adag citromot kaptunk. Ezt megbosszulva a lekvár alá szánt édes kenyeret is vajjal és szalámival fogyasztottuk. Gyors programegyeztetés után a mai napra tervezett fürdőprojektet elvetettük, és inkább a Ramsau-völgy felé vettük az irányt. Ramsau végén egy erdei parkolóban hátrahagytuk az autót, ahol nagy rutinnal felhasználva üdülőkártyánkat, kedvezményes áron, 2 euroért, másnap reggel fél 10-ig parkolhattunk volna. Gyalog az erdőn keresztül megcéloztuk a Hinterseet (tó). Útközben a Varázserdőn keresztül vezetett utunk, és többször ittunk a mellettünk csobogó hegyi folyamból. Az íze, mint az olvadó hóé (nem a kutya…). Picivel több mint egy órás séta után, elértük a tavat. A séta nagyon szép környezetben, pihentető volt. Útközben is és fönt is rengeteg fotót készítettünk, mint utóbb kiderült, túl sokat is. A tó megkerülését némi sör és hűsítő ital segítségével megvalósítottuk. Visszautunk az erdőn keresztül vezetett. Az út közben az erdőből elénk ugró vendéglőben bátran választottuk a Wander Hit menüt (Vándor menü). Tettük ezt annak ellenére, hogy semmit nem tudtunk lefordítani a menü tartalmát illetőleg. Hát soha többet ilyet nem csinálunk, mert az aszpikos szalámi volt feltálalva sült krumplival és hagymával. Ez nem magyarnak való étel volt. Ebéd után folytattuk utunkat a parkoló felé, de nem szálltunk autóba, hanem tovább sétáltunk lefelé. Tervek szerint a Ramsau elején levő hídról kívántuk a várost megörökíteni, de ezt a 35 fokban hamar feladtuk, s visszafordultunk. Az autóhoz érve, eszünkbe jutott a hűtőtáska, ami ugyan nem volt beüzemelve, de mégis rejtett magában egy 28 fokos ásványvizet. Hát nem egy hegyi forrásvíz… Autóba ülve folytattuk utunkat Reit im Winkl felé. Fél óra autózás után el is értük célunkat. Ekkor már a szükség nagyon hajtott, így kénytelenek voltunk leparkolni a járművet, és szerencsénkre a parkoló mellett volt is egy étterem. Gondoltuk itt elvégezzük dolgunkat, s iszunk egy kávét. A sürgős mehetnék miatt gyorsan elpazaroltunk újabb két eurot a parkolóórába, majd ezt követően azonnal észrevettük, hogy a lánc, ami előtt állunk, szegélyezi a parkolót; a lánc túloldalán pedig az étterem FREI parkolója volt. No de sebaj, így célirányosan a WC-t tudtuk megcélozni. Egy rövid körsétát tettünk a városban, ami nagyon hangulatos és szép volt. Némi souvenir vásárlás után, menekülve az időközben hátunk mögé keveredett viharfellegek elöl, ismét autóba szálltunk , s elindultunk vissza a szállásra. Éppen időben érkeztük, így ismét a Maier család főztjét ehettük vacsorára. A választás ismét nagyon bátor volt, ugyanazt ettük, mint az első nap, csak felcserélve. Vacsora után a szokásos sétánk következett. Még időben visszaérkeztünk a Bajor- erdőt letaroló szélvihar és jégeső előtt. Majd holnap reggel felmérjük a kocsinkat ért károkat.
Holnap reggel elfogyasztjuk utolsó reggelinket (lehet citromot már nem is kapunk), s fájó búcsút veszünk a Maier családtól.
Tschüs!

FOTÓK