2009. július 22. – szerda
Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!
Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése