A mai nap jelentette ennek az útnak a legvégét. Hivatalosan ma lettem 18 éves. Nem érzek semmi különöset, vagyis amit érzek, az inkább apához köthető, és nem a kiskorúság végének.
A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!
Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.
Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!
Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:
A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!
Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.
Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!
Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:
További fotókat a napokban mutatok. Szép álmokat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése