Fotók

a mikrobiosz előtti várakozástól "meggyötörten"

Hozzáteszem, utálom az édességet :)
Kitúrtál a helyemről, most örülsz?

Enikőmmel


No comment...

Na zdarovje! :) - Ó, az a likőr...

Na, ki az igazi Marilyn?

Morzsák a főiskolai létből

Szép estét Mindenkinek!

Rég nem volt alkalmam leírni Nektek, amit gondolok, és nem is volt rá szükségem, de most muszáj kicsit kiürítenem ama bizonyos poharat.

Sokminden történt, mióta nem jelentkeztem. Először is megvolt életem első vizsgaidőszaka, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy hozni tudtam a tőlem megszokott teljesítményt. Mindenből 5-öst kaptam, kivéve a pszichológiát, anatómiát, és a munkavédelmet. Kezdésnek szerintem ez szuper, ösztöndíjat is kaptam ám! A vizsgaidőszakot barátnőmnél hevertem ki, csodálatos pár nap volt! (fotókat lejjebb mellékelem)

Most meg egy újabb ZH héttel küzdök. 5 nap 9 ZH, nulla tudás: kb. így jellemezném az egészet. Nem látom értelmét ennek a hajtásnak, s az egész rendeszernek sem. Így nem lehet alaposan tanulni, nincs idő elmélyedni egy-egy tárgyban, holott egyre nyitottabbá válok bizonyos dolgok iránt, de egyszerűen nincs idő, eneriga, lehetőség csak úúúúúúúgy utánaolvasni dolgoknak. Ez az, ami nagyon-nagyon hiányzik most! A gimiben volt időm esténként az órára szükséges anyagon kívül mást is elolvasni, de most ezzel várnom kell nyárig.

Fáradt vagyok már, ezen a héten eddig, ha 15 órát aludtam összesen, akkor lehet, sokat mondtam (Ez a legkevésbé sem panasz részemről, mert a szemem előtt lebeg a cél, amiért ezt végig kell csinálni). Ráadásul már csak 2 ZH, és jön 10 nap szünet! Mennyei lesz! Annyi mindent fogok csinálni, hogy csak na!!! :) Íme egy kis szösszenet a terveimből:

- terepmunka elkészítése antropológiára: azaz hétfőn elkirándulunk a lányokkal Somogyvámosra a Krisna- völgybe, és egy napig tanulmányozni fogjuk a kultúrájukat.

- húsvét hétfőn SZIESZTA parti teázással, cha-cha-cha tanulással, jópofa játékokkal, stb... (hajnali 2-ig, izgalmas lesz másnap suliba menni, de szerencsére elmarad a reggeli 1. előadásunk majd, hurrá! hurrá!)

- sok-sok olvasás, hímzés, alvás, filmnézés

- szeretnék elmenni legalább egyszer uszodába

- palacsintázás Csepelen a lányokkal

- reményeim szerint jut időm végre egy kicsit belemélyedni kutatómunkám témakörébe is...

- ein bisschen Deutsch lernen...:) (ez lehet mellőzve lesz)

- sajnos élettanozni is kell majd, a jelek szerint újra kell írjuk a ZH-t - erre semmi szükségem nincs most, miután már legalább 30 órát tanultam rá a hétvégén, és már tömény betűundorom van (persze ez csak a tankönyvekre terjed ki)

- általános iskolai barátnőmnek lógok egy koktélozással - ezt is szeretném pótolni

- a szobám kitakarítása (hűűű, ez régi terv, de kellőképp sok dolgom lesz, úgyhogy erre nem marad majd időm...)

- túrótorta sütése anyának

- bevetem magam a könyvtárba

- német szakirodalom keresése a "Mozgásrendszer funkcionális anatómiája" kurzusra, s annak lefordítása

-az infokommunikáció beadandóm befejezése

-a többi majd improvizáció útján alakul :)

Szóval tervek vannak, 10 napom lesz minderre. Utána már csak 6 hét, és jön az újabb vizsgaidőszak, majd vége is az első évnek???!!! Ez durva, most kezdtük, és mennyi új élményben volt már részünk! Ráadásul úgy érzem, teljesen megtaláltam a helyem.

Vannak gyenge pillanataim, óráim, napjaim (mostanság elég sok), de ez senkit nem érdekel, engem se nagyon, nincs több önsajnálat!! :) Inkább teszem a dolgom, teljes erőbedobással, több-kevesebb sikerrel.

Sokat tudnék még mesélni, főleg azoknak, akik szeptember óta nem hallottak felőlem, de akkor ki tanulna holnapra? :)
Puszilok Mindenkit!

Főiskolaaaaaaaa

Sziasztoooooooooooooook!!!

Nem volt időm írni mostanság, s hogy miért? És hogy ma miért van időm? Mert elaludtam, és gondoltam, akkor már minek induljak el? :)
Tegnap egy kedves ismerősöm jelezte, hogy hiányolja az élménybeszámolót! Hát akkor íme:

Augusztus 31-én beléptem ama nagy intézmény kapuján, amelyben a következő 6 évet fogom tölteni reményeim szerint. Eme nagy intézmény neve: Semmelweis Egyetem: Egészségtudományi Főiskolai karának gyógytornász szaka.

Ezen az augusztusi napon egy új élet, és egy új barátság vette kezdetét, mely a mai napig is tart, és remélem még nagyon sokáig tartani is fog! Augusztus utolsó napján megtörtént a beiratkozás, és némi eligazítás 3 órán keresztül.

Szeptember 1-jén megkezdődött a megpróbáltatásaink sora, méghozzá a Bevezetés a felsőoktatásba c. kurzussal. Életemben ilyen unalmas hetet nem töltöttem el még iskolában. Nagyon sok rejtvényt megfejtettem a három nap alatt, ugyanis 21 óra volt ez a kurzus, unalmasabbnál unalmasabb órákkal, mint pl. viselkedésmódszertan, tanulásmódszertan, könyvtárhasználat, tudományos diákkör (ami minket majd csak jövőre érinthet), stb.... NEm baj, újdonsült barátnőm segítségével túléltem. Tudni kell, hogy őt augusztus eleje óta ismerem, de a suli előtt személyesen nem találkoztunk, csak msn-en beszélgettünk.
Aug. 31-én végre találkozhattunk, egyből megismertük egymást, nagynagy ölelés, és attól a perctől fogva elválaszthatatlanokká váltunk. Van már olyan tanárunk, akik már csak úgy emlegetnek minket, hogy Enikő és Martina itt vannak ugye? :) Ez hosszú sztori, hogy miért emleget így minket, de majd egyszer elmesélem.

A suli milyen is? Egy szó: IMÁDOM! Minden nap kisebb küzdelem, hogy elinduljak haza. Na nem azért,mert itthon nem lenne jó, de még egy oktatási intézményben nem éreztem jól magam. Az épület is gyönyörű , és a többiek is nagyon jó fejek. Tudni kell, hogy az évfolyamon 86-an vagyunk, vegyesen ápolók és gyógytornászok. A gyakorlatokat pedig kisebb csoportokban végezzük, 20 fős csoportokban. Na ez a 20 fő már nagyon összeszokott az elmúlt 9 hét során.

A suli nehéz is, nagyon sokat követelnek, és erre nem számítottunk, mert mindenki mondta, hogy jaaj ráértek majd vizsgaidőszaknál tanulni. na persze... Mondjuk én ezt nem bánom. Minden héten írunk biztosan 2 ZH-t. Latint minden héten, bioszt meg anatómiát minden 2. héten. Ezenkívül a 7. héten volt már beszámolóhét: 8 ZH 4 nap alatt, kemény volt. De összességében elégedett vagyok, szinte csak 5-öseim vannak, ami a kis ZH-kat illeti. A beszámolóhetes eredményeim pedig: négy 5-ös , két 4-es, sajnos becsúszott egy 1-es pszichológiából (86 emberből 76-nak karó lett... no comment) és van egy, ami csak megfelelt, nem felelt meg minősítésre ment, persze megfeleltem. A kis ZH-k között tényleg többnyire csak 5-ös van, igaz becsúszott egy hármas és egy négyes is, de javítva lesz.

Járunk úszni, mert a gyógytornászoknak kötelező, és elég vicces. Hat év úszás után kezdőcsoportba kerültem, de sebaj. 9 hét alatt sokat fejlődtem, és a tegnapi nap során alá is írták a félévemet, mivel be tudtam mutatni a féléves követelményt.

MOst mennem kell, várnak a gimiben ahova jártam, némi élménybeszámolóért, aztán pedig jövök haza, vár az anatómia, a biosz, és a pszichológia (már készülök a vizsgaidőszakra, nehogy megint karó legyen)

Puszi Mindenkinek!

Nyári szösszenet

Sziasztok! Nem vesztem ám el, csak nem volt energiám még írni nektek :) Pedig rengeteg dolog történt velem.

Az első és legfontosabb: FELVETTEK AZ EGYETEMRE!!!!. Jövő hétfőn van a beiratkozás, és utána kezdődik a nagybetűs ÉLET. Gyógytornásznak fogok tanulni a Semmelweis Egyetemen! Szuper! 380 volt a ponthatár, nekem 404 pontom volt. Boldog vagyok!

A második: Szombaton jöttem haza Milánóból. Anyukámmal utaztunk és 5 napot töltöttünk kint. Jó volt, jó volt, de kicsit csalódtam. Most találkoztam életemben először anyai nagyimmal. Nem tudom, mit vártam a találkozástól, mégis csalódott vagyok. Ugyanis anyák 15 éve nem látták egymást, így ez az ő nagy találkozásuk volt, én csak csöndesen szemléltem őket.
Láttam a Milánói Dómot, voltunk a Castellonál, és rengeteget vásároltunk. Kaptam 3 felsőt, egy láncot, karórát, Dómos könyvjelzőt.

FOTÓK

Amióta nem írtam rengeteget hímeztem. Többek között ezt a képet csináltam nagymamámnak:



Ezenkívül intézem az egyetemi papírokat: tüdőszűrés, vérvétel, bakteriológia. Csináltatni kellett bankkártyát, meg ilyenek. Már megismerkedtem 1-2 lánnyal msnen. Nagyon kedvesek, de majd személyesen alakulnak úgyis a kapcsolatok.

Szép estét Mindenkinek!

Németország 4.

2009. július 23. - csütörtök

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagy mégsem? Teánkhoz ma már csak egy adag citromot kaptunk. Ezt megbosszulva a lekvár alá szánt édes kenyeret is vajjal és szalámival fogyasztottuk. Gyors programegyeztetés után a mai napra tervezett fürdőprojektet elvetettük, és inkább a Ramsau-völgy felé vettük az irányt. Ramsau végén egy erdei parkolóban hátrahagytuk az autót, ahol nagy rutinnal felhasználva üdülőkártyánkat, kedvezményes áron, 2 euroért, másnap reggel fél 10-ig parkolhattunk volna. Gyalog az erdőn keresztül megcéloztuk a Hinterseet (tó). Útközben a Varázserdőn keresztül vezetett utunk, és többször ittunk a mellettünk csobogó hegyi folyamból. Az íze, mint az olvadó hóé (nem a kutya…). Picivel több mint egy órás séta után, elértük a tavat. A séta nagyon szép környezetben, pihentető volt. Útközben is és fönt is rengeteg fotót készítettünk, mint utóbb kiderült, túl sokat is. A tó megkerülését némi sör és hűsítő ital segítségével megvalósítottuk. Visszautunk az erdőn keresztül vezetett. Az út közben az erdőből elénk ugró vendéglőben bátran választottuk a Wander Hit menüt (Vándor menü). Tettük ezt annak ellenére, hogy semmit nem tudtunk lefordítani a menü tartalmát illetőleg. Hát soha többet ilyet nem csinálunk, mert az aszpikos szalámi volt feltálalva sült krumplival és hagymával. Ez nem magyarnak való étel volt. Ebéd után folytattuk utunkat a parkoló felé, de nem szálltunk autóba, hanem tovább sétáltunk lefelé. Tervek szerint a Ramsau elején levő hídról kívántuk a várost megörökíteni, de ezt a 35 fokban hamar feladtuk, s visszafordultunk. Az autóhoz érve, eszünkbe jutott a hűtőtáska, ami ugyan nem volt beüzemelve, de mégis rejtett magában egy 28 fokos ásványvizet. Hát nem egy hegyi forrásvíz… Autóba ülve folytattuk utunkat Reit im Winkl felé. Fél óra autózás után el is értük célunkat. Ekkor már a szükség nagyon hajtott, így kénytelenek voltunk leparkolni a járművet, és szerencsénkre a parkoló mellett volt is egy étterem. Gondoltuk itt elvégezzük dolgunkat, s iszunk egy kávét. A sürgős mehetnék miatt gyorsan elpazaroltunk újabb két eurot a parkolóórába, majd ezt követően azonnal észrevettük, hogy a lánc, ami előtt állunk, szegélyezi a parkolót; a lánc túloldalán pedig az étterem FREI parkolója volt. No de sebaj, így célirányosan a WC-t tudtuk megcélozni. Egy rövid körsétát tettünk a városban, ami nagyon hangulatos és szép volt. Némi souvenir vásárlás után, menekülve az időközben hátunk mögé keveredett viharfellegek elöl, ismét autóba szálltunk , s elindultunk vissza a szállásra. Éppen időben érkeztük, így ismét a Maier család főztjét ehettük vacsorára. A választás ismét nagyon bátor volt, ugyanazt ettük, mint az első nap, csak felcserélve. Vacsora után a szokásos sétánk következett. Még időben visszaérkeztünk a Bajor- erdőt letaroló szélvihar és jégeső előtt. Majd holnap reggel felmérjük a kocsinkat ért károkat.
Holnap reggel elfogyasztjuk utolsó reggelinket (lehet citromot már nem is kapunk), s fájó búcsút veszünk a Maier családtól.
Tschüs!

FOTÓK

Németország 3.

2009. július 22. – szerda

Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!

FOTÓK

Németország 2.

2009. július 21. – kedd

Mojgen! Üdvözölt idősebb Frau Maier, miután ébredés után elsőkén érkeztünk zum Frühstück. Rögtön az első kérdéssel gondjaink voltak, így Hansi segítségét kérte, aki lényegesen jobban beszél németül. Már majdnem mindent értettünk, és ő is mindent értett, leszámítva, hogy omlett helyett majdnem kaptunk lágy tojást. Reggeli után a napi tervnek megfelelően megcéloztuk Münchent. Az utunk a 305-ös alpesi úton keresztül vezetett, ahonnan lenyűgöző a kilátás. Némi útfelbontás leküzdése után elértük a Deutsches Museumot. Röpke öt óra leforgása alatt sikerült a múzeum felét bejárnunk. Fáradtan, ámde élményekkel gazdagodva a mára tervezett többi programot töröltük. Visszaérve a szálláshelyre rövid sétát követően egy laza, könnyed vacsorának kezdtünk este 9-kor. A kiválasztott sertéspörkölt galuskával mire az asztalunkra került malacsültté és zsemlegombóccá változott. Ezt a Norbi update vacsorát egy éjszakai túrával az Alpokban sikerült 50%-ban elégetni. Este fél 11 magasságában lemostuk a napi fáradalmakat, és eltettük magunkat holnapra.
Gute Nacht!

FOTÓK