Sziasztoooooooooooooook!!!
Nem volt időm írni mostanság, s hogy miért? És hogy ma miért van időm? Mert elaludtam, és gondoltam, akkor már minek induljak el? :)
Tegnap egy kedves ismerősöm jelezte, hogy hiányolja az élménybeszámolót! Hát akkor íme:
Augusztus 31-én beléptem ama nagy intézmény kapuján, amelyben a következő 6 évet fogom tölteni reményeim szerint. Eme nagy intézmény neve: Semmelweis Egyetem: Egészségtudományi Főiskolai karának gyógytornász szaka.
Ezen az augusztusi napon egy új élet, és egy új barátság vette kezdetét, mely a mai napig is tart, és remélem még nagyon sokáig tartani is fog! Augusztus utolsó napján megtörtént a beiratkozás, és némi eligazítás 3 órán keresztül.
Szeptember 1-jén megkezdődött a megpróbáltatásaink sora, méghozzá a Bevezetés a felsőoktatásba c. kurzussal. Életemben ilyen unalmas hetet nem töltöttem el még iskolában. Nagyon sok rejtvényt megfejtettem a három nap alatt, ugyanis 21 óra volt ez a kurzus, unalmasabbnál unalmasabb órákkal, mint pl. viselkedésmódszertan, tanulásmódszertan, könyvtárhasználat, tudományos diákkör (ami minket majd csak jövőre érinthet), stb.... NEm baj, újdonsült barátnőm segítségével túléltem. Tudni kell, hogy őt augusztus eleje óta ismerem, de a suli előtt személyesen nem találkoztunk, csak msn-en beszélgettünk.
Aug. 31-én végre találkozhattunk, egyből megismertük egymást, nagynagy ölelés, és attól a perctől fogva elválaszthatatlanokká váltunk. Van már olyan tanárunk, akik már csak úgy emlegetnek minket, hogy Enikő és Martina itt vannak ugye? :) Ez hosszú sztori, hogy miért emleget így minket, de majd egyszer elmesélem.
A suli milyen is? Egy szó: IMÁDOM! Minden nap kisebb küzdelem, hogy elinduljak haza. Na nem azért,mert itthon nem lenne jó, de még egy oktatási intézményben nem éreztem jól magam. Az épület is gyönyörű , és a többiek is nagyon jó fejek. Tudni kell, hogy az évfolyamon 86-an vagyunk, vegyesen ápolók és gyógytornászok. A gyakorlatokat pedig kisebb csoportokban végezzük, 20 fős csoportokban. Na ez a 20 fő már nagyon összeszokott az elmúlt 9 hét során.
A suli nehéz is, nagyon sokat követelnek, és erre nem számítottunk, mert mindenki mondta, hogy jaaj ráértek majd vizsgaidőszaknál tanulni. na persze... Mondjuk én ezt nem bánom. Minden héten írunk biztosan 2 ZH-t. Latint minden héten, bioszt meg anatómiát minden 2. héten. Ezenkívül a 7. héten volt már beszámolóhét: 8 ZH 4 nap alatt, kemény volt. De összességében elégedett vagyok, szinte csak 5-öseim vannak, ami a kis ZH-kat illeti. A beszámolóhetes eredményeim pedig: négy 5-ös , két 4-es, sajnos becsúszott egy 1-es pszichológiából (86 emberből 76-nak karó lett... no comment) és van egy, ami csak megfelelt, nem felelt meg minősítésre ment, persze megfeleltem. A kis ZH-k között tényleg többnyire csak 5-ös van, igaz becsúszott egy hármas és egy négyes is, de javítva lesz.
Járunk úszni, mert a gyógytornászoknak kötelező, és elég vicces. Hat év úszás után kezdőcsoportba kerültem, de sebaj. 9 hét alatt sokat fejlődtem, és a tegnapi nap során alá is írták a félévemet, mivel be tudtam mutatni a féléves követelményt.
MOst mennem kell, várnak a gimiben ahova jártam, némi élménybeszámolóért, aztán pedig jövök haza, vár az anatómia, a biosz, és a pszichológia (már készülök a vizsgaidőszakra, nehogy megint karó legyen)
Puszi Mindenkinek!
2009. november 6., péntek
2009. augusztus 24., hétfő
Nyári szösszenet
Sziasztok! Nem vesztem ám el, csak nem volt energiám még írni nektek :) Pedig rengeteg dolog történt velem.
Az első és legfontosabb: FELVETTEK AZ EGYETEMRE!!!!. Jövő hétfőn van a beiratkozás, és utána kezdődik a nagybetűs ÉLET. Gyógytornásznak fogok tanulni a Semmelweis Egyetemen! Szuper! 380 volt a ponthatár, nekem 404 pontom volt. Boldog vagyok!
A második: Szombaton jöttem haza Milánóból. Anyukámmal utaztunk és 5 napot töltöttünk kint. Jó volt, jó volt, de kicsit csalódtam. Most találkoztam életemben először anyai nagyimmal. Nem tudom, mit vártam a találkozástól, mégis csalódott vagyok. Ugyanis anyák 15 éve nem látták egymást, így ez az ő nagy találkozásuk volt, én csak csöndesen szemléltem őket.
Láttam a Milánói Dómot, voltunk a Castellonál, és rengeteget vásároltunk. Kaptam 3 felsőt, egy láncot, karórát, Dómos könyvjelzőt.
FOTÓK
Amióta nem írtam rengeteget hímeztem. Többek között ezt a képet csináltam nagymamámnak:
Ezenkívül intézem az egyetemi papírokat: tüdőszűrés, vérvétel, bakteriológia. Csináltatni kellett bankkártyát, meg ilyenek. Már megismerkedtem 1-2 lánnyal msnen. Nagyon kedvesek, de majd személyesen alakulnak úgyis a kapcsolatok.
Szép estét Mindenkinek!
2009. július 24., péntek
Németország 4.
2009. július 23. - csütörtök
Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagy mégsem? Teánkhoz ma már csak egy adag citromot kaptunk. Ezt megbosszulva a lekvár alá szánt édes kenyeret is vajjal és szalámival fogyasztottuk. Gyors programegyeztetés után a mai napra tervezett fürdőprojektet elvetettük, és inkább a Ramsau-völgy felé vettük az irányt. Ramsau végén egy erdei parkolóban hátrahagytuk az autót, ahol nagy rutinnal felhasználva üdülőkártyánkat, kedvezményes áron, 2 euroért, másnap reggel fél 10-ig parkolhattunk volna. Gyalog az erdőn keresztül megcéloztuk a Hinterseet (tó). Útközben a Varázserdőn keresztül vezetett utunk, és többször ittunk a mellettünk csobogó hegyi folyamból. Az íze, mint az olvadó hóé (nem a kutya…). Picivel több mint egy órás séta után, elértük a tavat. A séta nagyon szép környezetben, pihentető volt. Útközben is és fönt is rengeteg fotót készítettünk, mint utóbb kiderült, túl sokat is. A tó megkerülését némi sör és hűsítő ital segítségével megvalósítottuk. Visszautunk az erdőn keresztül vezetett. Az út közben az erdőből elénk ugró vendéglőben bátran választottuk a Wander Hit menüt (Vándor menü). Tettük ezt annak ellenére, hogy semmit nem tudtunk lefordítani a menü tartalmát illetőleg. Hát soha többet ilyet nem csinálunk, mert az aszpikos szalámi volt feltálalva sült krumplival és hagymával. Ez nem magyarnak való étel volt. Ebéd után folytattuk utunkat a parkoló felé, de nem szálltunk autóba, hanem tovább sétáltunk lefelé. Tervek szerint a Ramsau elején levő hídról kívántuk a várost megörökíteni, de ezt a 35 fokban hamar feladtuk, s visszafordultunk. Az autóhoz érve, eszünkbe jutott a hűtőtáska, ami ugyan nem volt beüzemelve, de mégis rejtett magában egy 28 fokos ásványvizet. Hát nem egy hegyi forrásvíz… Autóba ülve folytattuk utunkat Reit im Winkl felé. Fél óra autózás után el is értük célunkat. Ekkor már a szükség nagyon hajtott, így kénytelenek voltunk leparkolni a járművet, és szerencsénkre a parkoló mellett volt is egy étterem. Gondoltuk itt elvégezzük dolgunkat, s iszunk egy kávét. A sürgős mehetnék miatt gyorsan elpazaroltunk újabb két eurot a parkolóórába, majd ezt követően azonnal észrevettük, hogy a lánc, ami előtt állunk, szegélyezi a parkolót; a lánc túloldalán pedig az étterem FREI parkolója volt. No de sebaj, így célirányosan a WC-t tudtuk megcélozni. Egy rövid körsétát tettünk a városban, ami nagyon hangulatos és szép volt. Némi souvenir vásárlás után, menekülve az időközben hátunk mögé keveredett viharfellegek elöl, ismét autóba szálltunk , s elindultunk vissza a szállásra. Éppen időben érkeztük, így ismét a Maier család főztjét ehettük vacsorára. A választás ismét nagyon bátor volt, ugyanazt ettük, mint az első nap, csak felcserélve. Vacsora után a szokásos sétánk következett. Még időben visszaérkeztünk a Bajor- erdőt letaroló szélvihar és jégeső előtt. Majd holnap reggel felmérjük a kocsinkat ért károkat.
Holnap reggel elfogyasztjuk utolsó reggelinket (lehet citromot már nem is kapunk), s fájó búcsút veszünk a Maier családtól.
Tschüs!
FOTÓK
Németország 3.
2009. július 22. – szerda
Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!
Reggel hét óra, csörög az ébresztő kakukk. Frau Maier ma már semmit nem kérdez, mert úgyis tudja, hogy mi úgysem válaszolunk neki. Már Hansi segítségére sem szorulunk, a tegnap nagy nehezen megszerzett reggelinket copyzva az asztalunkra teszik. Miután a reggelit nagyon nagy rutinnal elfogyasztottuk, 1,5 km-es gyalogtúra után elértük Königssee-tó hajóállomását. Gyors jegyvásárlás, beszállás, s már úton is voltunk Salet felé (a tó másik vége). Útközben német idegenvezetőnk biztos nagyon jópofa lehetett, mivel körülöttünk mindenki nevetett, csak mi nem szeretjük a német humort (no meg nem is értjük…). A tó közepénél egyszer csak megállt a hajónk, és kísérőnk egy trombitát vett elő, és a tíz hangból 9,5 hamis hangot a visszhang segítségével visszahallhattuk. Ezután a fülsértő élmény után kikötöttünk St. Bartholomä állomáson. Miután mi voltunk az egyetlen külföldi turisták, csak mi maradtunk fent a hajón. Nem sokáig élvezhettük a magányt, leszállítottak. Átszállással végül eljutottunk Saletbe, ahonnan gyalog folytattuk utunkat Obersee-tó felé. Közben készítettünk 75645648484 db fényképet, egyik Alpok szebb, mint a másik; egyik víz vizesebb, mint a másik. Gyalogtúránkat megkoronáztuk a Beergaertenben, majd ismét hajóra szállva visszamentünk St. Bartholomäba. Itt a helyi vendéglőben elfogyasztottuk csodálatos ebédünket (gyakorlatilag csak a gombát nem szeretem, ehhez képest csak azzal volt teli a tányérom… Márhá jóóó…). Az ebéd lesétálása után ismét hajóra szálltunk, s visszatértünk megtörten, meggyötörten Königsseebe. A szállásra kényszerből visszasétáltunk, de útközben megpihentünk egy háromliteres, gyümölcsdarabokkal teli fagyikehely fölött. Ekkor úgy éreztük, vacsorázni ma már nem fogunk, de 1,5 óra elteltével ismét az evésen járt az eszünk. Miután Ramsau túl messze lett volna gyalog (8,5-9 km), így a lényegesen közelebbi Schwöböt választottuk. A falut, amely kb. 4 házból áll, egy perc alatt körbesétáltuk. Ebbe a nagy túrába sikerült annyira megéheznünk, hogy a helyi Jolly Pizzériában mégis csak vacsorázni kezdtünk. Az idő előrehaladta miatt a mai vacsoraégető sétánk elmaradt. Szokásos esti tisztítókúra után az ágy jótékony hatását élveztük.
Jóccakát!
Németország 2.
2009. július 21. – kedd
Mojgen! Üdvözölt idősebb Frau Maier, miután ébredés után elsőkén érkeztünk zum Frühstück. Rögtön az első kérdéssel gondjaink voltak, így Hansi segítségét kérte, aki lényegesen jobban beszél németül. Már majdnem mindent értettünk, és ő is mindent értett, leszámítva, hogy omlett helyett majdnem kaptunk lágy tojást. Reggeli után a napi tervnek megfelelően megcéloztuk Münchent. Az utunk a 305-ös alpesi úton keresztül vezetett, ahonnan lenyűgöző a kilátás. Némi útfelbontás leküzdése után elértük a Deutsches Museumot. Röpke öt óra leforgása alatt sikerült a múzeum felét bejárnunk. Fáradtan, ámde élményekkel gazdagodva a mára tervezett többi programot töröltük. Visszaérve a szálláshelyre rövid sétát követően egy laza, könnyed vacsorának kezdtünk este 9-kor. A kiválasztott sertéspörkölt galuskával mire az asztalunkra került malacsültté és zsemlegombóccá változott. Ezt a Norbi update vacsorát egy éjszakai túrával az Alpokban sikerült 50%-ban elégetni. Este fél 11 magasságában lemostuk a napi fáradalmakat, és eltettük magunkat holnapra.
Gute Nacht!
Németország 1.
Sziasztok!! Ezen a héten édesapámmal kettesben elutaztunk Németországba. Ezen belül a Bajor-Alpokhoz. Íme az úti naplónk és a fényképek:
Július 20. – hétfő:
Indulás előtti este 23 óra magasságában villanyoltást követően sikerült magunkra erőltetni az éjszaka csendjét. Már majdnem azt hittük, hogy mélyen alszunk, mikor hajnali fél 4-kor megszólalt a vekker és álmunkból nagy zajjal felvert. Gyors készülődés, napi rutin, nagyvizit, búcsúcsókok, minimál szendvicskészlet (20 zsömle + 6 melegszendvics hidegen), termosz kávé, 6 liter üdítő kíséretében magunkra zártuk a gépjármű ajtaját. 8 másodperce voltunk úton, mikor is bejelentkeztünk s felvételeket készítettünk nagyon komoly marokkamera segítségével. A vágatlan felvételeket az rtl.hu videós hírportálján tekinthetik meg! Majd valószínűleg elrabolhattak az UFO-k, mert röpke tíz percnyi utazást követően számunkra teljesen érthetetlen módon a város szmogjában futó alakokat véltünk felfedezni sportolás céljából. Ekkor már 4:30 is volt. Asszem holnaptól én is futok, hiszen 4:30-kor nekem sincs más dolgom.
Majd nagyon gyors 200 km megtétele után elértük a már nem létező osztrák-magyar határt. Amikor már azt hittük, hogy semmi nem tántoríthat el úti célunktól, Annamari (a GPS-ünk) hirtelen hat sávot rajzolt elénk, amelyből gyors mérlegelés után richtig rossz lukba hajtottunk be. Kb. 20 percnyi keringés után sikerült visszatalálnunk a helyes útra. Ekkor már éreztük, hogy előbb, vagy utóbb (inkább utóbb), de legkésőbb 11 órakor már a panzióban keressük a recepciót. És tényleg így volt. Hansi, a panzió egyik tulajdonosa fülig festékesen, teddy hengerrel a kezében komolyan a szemünkbe nézett, és majd megfulladt a röhögéstől, és közölte, náluk nincs recepció. Felszólt a lépcsőn Frau Maier-nak, megjöttek a magyarok. Frau Maier nem ölt túl sok energiát a szoba átadásába, megmutatta, hogy kell bezárni az ajtónkat, majd távozott. Az első ijedtséget kihasználva, úgy döntöttünk, nem időzünk túl sokat a szálláson.
Az első tervezett úti cél Berchtesgaden óvárosának megtekintése volt. A tervet annyira jól sikerült teljesítenünk, hogy az éppen folyó építkezések miatt minden útvonalat háromszor jártunk körbe, úgyhogy már csukott szemmel is kiválóan tájékozódtunk. Majd a parkolóban hátrahagyott járművünkhöz visszaérkezve újabb három kör következett az autóval az építkezés miatt lezárt kereszteződések átjárhatatlansága miatt. Egyébkén a város nagyon szép.
Miután sikerült kikeverednünk a belvárosból a következő úti célunk a 1,5 km-re levő Obersalzberg volt, ahol némi pénzváltást követően 3 euroért (szinte ingyen) ismét hátrahagytuk járművünket, és megkíséreltük a Sasfészek becserkészését. Ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy vagy 7 euro/fő kifizetése után 15 perces buszozást választjuk, amely fél óra múlva indult volna, vagy gyalogolhattunk volna 1,5 órát, esetleg hagyjuk az egész programot a francba és a számunkra sokkal kecsegtetőbb Salzbergwerk (Helyi Sóbánya) nyitvatartási időben történő megtekintését választjuk. Utóbbi mellett döntöttünk, tehát 5 percnyi parkolást követően éreztük, hogy ez drága 5 perc volt. No de sebaj, majd a Sóbánya kárpótol…
Kezünkben 8 darab útikönyv és Annamari (GPS) segítségével betájoltuk célállomásunkat. A túl sok információ birtokában ismét sikerült megzavarodnunk és az alig 2,5 km-es utat némi tévesztés után újabb útlezárásokon keresztül ca. 40 perc alatt teljesítettük. Mikor végre megláttuk célállomásunk felé mutató útjelző táblát, nem sokat teketóriáztunk, és a járművünket egy sorompóval elzárt fizető parkolóban ismét hátrahagytuk. Ekkor már tudtuk, hogy minden egyes parkolással a vacsorára félretett kis pénzünket csorbítjuk. Na de sebaj, van még 14 db zsömlénk…Kb. 1,5 percnyi sétálás után a sorompót a hátunk mögött hagyva döbbenten tapasztaltuk, hogy egy háromszáz férőhelyes Frei parkolóban mindösszesen 18 db autó várakozik. Én már vissza nem megyek. Kicsit elcsigázva az újabb kidobottnak vélt és valós költségek tudatában megvásároltuk belépőjegyünket a Sóbányába. Nagyon kedves ruhatáros nénik ránk sózták (érted SÓZTÁK!!!!) a már huszonnyolcmillió látogatót kiszolgáló egyen overallokat. Belebújtunk, és gyors fotózkodás következett.
A Sóbánya felülmúlta a nap első felét és a parkolásokat. Bányavonatozás, facsúszdázás, fényjáték, friss levegő, föld alatti hajókázás voltak az egyórás program részei. Ez mindkettőnket feldobott, és a fáradtságunk is múlni látszott. Ha kicsit olcsóbb lett volna a belépő, akkor mentünk volna még egy kört (sőt parkolni is visszamentünk volna).
Következő program megvalósításához ismét Annamari segítségét igényeltük, aki a térkép szerinti 15 km-es útra 148 km-t tervezett. Ekkor már voltunk annyira fáradtak, hogy ezt már nem vállaltuk be. Talán majd holnap.
Inkább visszatértünk a szállásra, s este 6 órakor a családi vállalkozás étkezőjében vacsorához helyet foglaltunk. Odalépett hozzánk Id. Frau Maier (később csak Miss Mojgen), kezet nyújtott, bemutatkozott, és nagyon szeretett volna beszélgetni velünk. Miután huszonnyolcadszor ismételte el mondandóját, s mi még mindig „értelmesen” néztünk rá, feladta, s hozta az étlapot. Az étlap mellé végre megkaptuk a bejelentőlapot. Így már hivatalosan is elfoglaltuk a szállást. Sajnos eredeti tervünk ezzel meghiúsult, mivel ez ideáig semmi adatot nem adtunk meg, gondoltuk fizetnünk sem kell, úgysem találnak meg. Tehát holnaptól a parkoláson határozottan spórolnunk kell. Egy nagyon finom vacsorát követően (bátor választás volt a Wienerschnitzel mit Pommes Frites, gyengébbek kedvéért rántott hús sült krumplival) a 1,5 km-re levő Königssee- tavat gyalogosan közelítettük meg. Így több parkolást nem kellett már fizetnünk a mai nap során. Ez a séta annyira jól esett, hogy már csak zuhanyzásra, és a napi úti beszámoló megírására maradt erőnk.
Gute Nacht!
FOTÓK
Július 20. – hétfő:
Indulás előtti este 23 óra magasságában villanyoltást követően sikerült magunkra erőltetni az éjszaka csendjét. Már majdnem azt hittük, hogy mélyen alszunk, mikor hajnali fél 4-kor megszólalt a vekker és álmunkból nagy zajjal felvert. Gyors készülődés, napi rutin, nagyvizit, búcsúcsókok, minimál szendvicskészlet (20 zsömle + 6 melegszendvics hidegen), termosz kávé, 6 liter üdítő kíséretében magunkra zártuk a gépjármű ajtaját. 8 másodperce voltunk úton, mikor is bejelentkeztünk s felvételeket készítettünk nagyon komoly marokkamera segítségével. A vágatlan felvételeket az rtl.hu videós hírportálján tekinthetik meg! Majd valószínűleg elrabolhattak az UFO-k, mert röpke tíz percnyi utazást követően számunkra teljesen érthetetlen módon a város szmogjában futó alakokat véltünk felfedezni sportolás céljából. Ekkor már 4:30 is volt. Asszem holnaptól én is futok, hiszen 4:30-kor nekem sincs más dolgom.
Majd nagyon gyors 200 km megtétele után elértük a már nem létező osztrák-magyar határt. Amikor már azt hittük, hogy semmi nem tántoríthat el úti célunktól, Annamari (a GPS-ünk) hirtelen hat sávot rajzolt elénk, amelyből gyors mérlegelés után richtig rossz lukba hajtottunk be. Kb. 20 percnyi keringés után sikerült visszatalálnunk a helyes útra. Ekkor már éreztük, hogy előbb, vagy utóbb (inkább utóbb), de legkésőbb 11 órakor már a panzióban keressük a recepciót. És tényleg így volt. Hansi, a panzió egyik tulajdonosa fülig festékesen, teddy hengerrel a kezében komolyan a szemünkbe nézett, és majd megfulladt a röhögéstől, és közölte, náluk nincs recepció. Felszólt a lépcsőn Frau Maier-nak, megjöttek a magyarok. Frau Maier nem ölt túl sok energiát a szoba átadásába, megmutatta, hogy kell bezárni az ajtónkat, majd távozott. Az első ijedtséget kihasználva, úgy döntöttünk, nem időzünk túl sokat a szálláson.
Az első tervezett úti cél Berchtesgaden óvárosának megtekintése volt. A tervet annyira jól sikerült teljesítenünk, hogy az éppen folyó építkezések miatt minden útvonalat háromszor jártunk körbe, úgyhogy már csukott szemmel is kiválóan tájékozódtunk. Majd a parkolóban hátrahagyott járművünkhöz visszaérkezve újabb három kör következett az autóval az építkezés miatt lezárt kereszteződések átjárhatatlansága miatt. Egyébkén a város nagyon szép.
Miután sikerült kikeverednünk a belvárosból a következő úti célunk a 1,5 km-re levő Obersalzberg volt, ahol némi pénzváltást követően 3 euroért (szinte ingyen) ismét hátrahagytuk járművünket, és megkíséreltük a Sasfészek becserkészését. Ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy vagy 7 euro/fő kifizetése után 15 perces buszozást választjuk, amely fél óra múlva indult volna, vagy gyalogolhattunk volna 1,5 órát, esetleg hagyjuk az egész programot a francba és a számunkra sokkal kecsegtetőbb Salzbergwerk (Helyi Sóbánya) nyitvatartási időben történő megtekintését választjuk. Utóbbi mellett döntöttünk, tehát 5 percnyi parkolást követően éreztük, hogy ez drága 5 perc volt. No de sebaj, majd a Sóbánya kárpótol…
Kezünkben 8 darab útikönyv és Annamari (GPS) segítségével betájoltuk célállomásunkat. A túl sok információ birtokában ismét sikerült megzavarodnunk és az alig 2,5 km-es utat némi tévesztés után újabb útlezárásokon keresztül ca. 40 perc alatt teljesítettük. Mikor végre megláttuk célállomásunk felé mutató útjelző táblát, nem sokat teketóriáztunk, és a járművünket egy sorompóval elzárt fizető parkolóban ismét hátrahagytuk. Ekkor már tudtuk, hogy minden egyes parkolással a vacsorára félretett kis pénzünket csorbítjuk. Na de sebaj, van még 14 db zsömlénk…Kb. 1,5 percnyi sétálás után a sorompót a hátunk mögött hagyva döbbenten tapasztaltuk, hogy egy háromszáz férőhelyes Frei parkolóban mindösszesen 18 db autó várakozik. Én már vissza nem megyek. Kicsit elcsigázva az újabb kidobottnak vélt és valós költségek tudatában megvásároltuk belépőjegyünket a Sóbányába. Nagyon kedves ruhatáros nénik ránk sózták (érted SÓZTÁK!!!!) a már huszonnyolcmillió látogatót kiszolgáló egyen overallokat. Belebújtunk, és gyors fotózkodás következett.
A Sóbánya felülmúlta a nap első felét és a parkolásokat. Bányavonatozás, facsúszdázás, fényjáték, friss levegő, föld alatti hajókázás voltak az egyórás program részei. Ez mindkettőnket feldobott, és a fáradtságunk is múlni látszott. Ha kicsit olcsóbb lett volna a belépő, akkor mentünk volna még egy kört (sőt parkolni is visszamentünk volna).
Következő program megvalósításához ismét Annamari segítségét igényeltük, aki a térkép szerinti 15 km-es útra 148 km-t tervezett. Ekkor már voltunk annyira fáradtak, hogy ezt már nem vállaltuk be. Talán majd holnap.
Inkább visszatértünk a szállásra, s este 6 órakor a családi vállalkozás étkezőjében vacsorához helyet foglaltunk. Odalépett hozzánk Id. Frau Maier (később csak Miss Mojgen), kezet nyújtott, bemutatkozott, és nagyon szeretett volna beszélgetni velünk. Miután huszonnyolcadszor ismételte el mondandóját, s mi még mindig „értelmesen” néztünk rá, feladta, s hozta az étlapot. Az étlap mellé végre megkaptuk a bejelentőlapot. Így már hivatalosan is elfoglaltuk a szállást. Sajnos eredeti tervünk ezzel meghiúsult, mivel ez ideáig semmi adatot nem adtunk meg, gondoltuk fizetnünk sem kell, úgysem találnak meg. Tehát holnaptól a parkoláson határozottan spórolnunk kell. Egy nagyon finom vacsorát követően (bátor választás volt a Wienerschnitzel mit Pommes Frites, gyengébbek kedvéért rántott hús sült krumplival) a 1,5 km-re levő Königssee- tavat gyalogosan közelítettük meg. Így több parkolást nem kellett már fizetnünk a mai nap során. Ez a séta annyira jól esett, hogy már csak zuhanyzásra, és a napi úti beszámoló megírására maradt erőnk.
Gute Nacht!
FOTÓK
2009. július 13., hétfő
Fényképalbum
Sziasztok!!
Megkaptam a fotókat a születésnapomról, ha van kedvetek, nézzétek meg. Kellett csinálnom külön albumot ,mert van egy pár... A feliratra kattintva megtekinthetitek őket.
Fotók
Jó szórakozást kívánok!
Megkaptam a fotókat a születésnapomról, ha van kedvetek, nézzétek meg. Kellett csinálnom külön albumot ,mert van egy pár... A feliratra kattintva megtekinthetitek őket.
Fotók
Jó szórakozást kívánok!
2009. július 11., szombat
Születésnap 2.
A blogom címe: Út a felnőtté válásig.
További fotókat a napokban mutatok. Szép álmokat kívánok!
A mai nap jelentette ennek az útnak a legvégét. Hivatalosan ma lettem 18 éves. Nem érzek semmi különöset, vagyis amit érzek, az inkább apához köthető, és nem a kiskorúság végének.
A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!
Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.
Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!
Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:
A nagy nap alkalmából apukámnál volt egy kis szülinapi összejövetel. Ott voltak ugye apáék, anya, és mostohaanyum unokatesója és élettársa. Ez egy csodálatos nap volt! Életem egyik legszebb élménye!
Reggel korán felkeltem, és el is kellett indulnom, mert anya sürgetett, mondván neki még dolga van. Mellesleg egész nap ezt próbáltam kipuhatolni, hogy mit intézett? :) Kicsit kíváncsi voltam. Szép lassan megjöttek a vendégek, délben anya is befutott. Míg őket vártuk, tesóimmal készítettünk egy kis sós sütit. Nagyon édesen gyúrták a tésztát. Mire megjött a család, a bogrács is felkerült a tűzre. Egész nap fújt a szél, és csak reménykedni tudtunk abban, hogy a vihar nem teszi tönkre a partit. Szerencsénk volt. Nagyjából délután 4 óra magasságában lett kész az ebéd, az isteni pincepörkölt. Amíg főztünk, sokat beszélgettünk, italoztunk, nevettünk. Apát pedig rendkívül közel éreztem magamhoz, és ez nagyon jó érzés volt. Az inkább estebédnek nevezhető étkezés után jött a meglepi. Szép lassan mindenki beszivárgott a lakásba, már csak apával voltunk kint. Aztán behívtak. Ott álltak sorban az étkezőben, kameráztak, fotóztak, s én megláttam a 18 kicsi gyümölcstortát az asztalon. Persze jó nagy körben voltak lerakva, és hát egyszerre kellett volna elfújni a gyertyákat... Természetesen nem sikerült. Tesóimmal kb. 8 levegővétellel sikerült végeznünk. Jött az ajándékozás is. Az unokatesóéktól kaptam egy kis eurót a németországi utunkhoz, és egy doboz konyakmeggyet. Apáéktól egy olyan medált kaptam a karkötőmre, mint amit ballagásra anyától, illetve a jövő héten még elmegyünk együtt apával és választhatok egy táskát, amit majd az egyetemre fogok hordani. Anya is hozott még egy kis meglepetést: kaptam két csinos kis felsőt, egy csokor virágot, és egy nagyon megható levelet, amit persze elfelejtett ott felolvasni, pedig apának is köszönetet mondott benne :) Sebaj , ez így volt jó. Persze nem maradhatott el valami kicsi, apró , és nehezen összetakarítható: milliónyi, apró, csilivili 18-as repült rám :) Az ajándékozás után jött még egy kis beszélgetés, majd egy kis dartsozás. Mindig vesztettünk anyával. Este 8 körül indultunk haza, de még mindig nem tudtam, min mesterkedett anya délelőtt. Hazaérve, mikor a szobámba léptem, megláttam a remekművet: 7 darab héliumos lufi volt a plafonon, gyönyörűek. Az eredeti tervben 18 lufi szerepelt, de anya nem tudta volna hazahozni :) Összességében ez egy csodálatos nap volt! Életem első partijával.
Ami külön öröm volt, az az, hogy a családomat szinte kivétel nélkül együtt láthattam. Nekem ez volt a legfontosabb.
Most este még kicsit játszottunk anyával. Igényelem a társaságát. Nagyon nehéz volt hazajönnöm, ugyanis végre közel éreztem magam apához, és éreztem a figyelmét, szeretetét is. És én is nagyon szeretem Őt. Emiatt nem volt könnyű elszakadnom Tőle. De már csak 9 nap és indulunk Németországba, KETTESBEN! Kitaláltuk, hogy ott majd minden este leülünk vacsora után, és közösen megalkotjuk a fényképes útinaplónkat. Már nagyon várom!
Mint mindig, most is megmutatom a medált, amit kaptam apáéktól:
További fotókat a napokban mutatok. Szép álmokat kívánok!
2009. július 10., péntek
születésnap 1.
Sziasztok!!
Hivatalosan ma vagyok utoljára kiskorú, holnap töltöm be a 18. életévemet. Ennek köszönhetően már ma is sokan felköszöntöttek, és vacsora után megkaptam az első ajándékomat. Meglepődtem, mert anya azt mondta, majd holnap este kapom meg az ajcsit, ha hazajöttünk a kertipartiról, ami apánál lesz. Aztán meggondolták magukat, és vacsora után anya azt mondta, maradjak ott filmet nézni. Ez már fura volt, mert mindig visszajöhetek a szobámba vacsora után. Ekkor anya elővett egy kis zacskót, és így szólt:
- Ezt azért kapod, hogy legyen valami felnőttes dolgod is. Én meg visszakérdeztem: Tanga???? :D :D Hát igen, ezek vagyunk Mi.
És ekkor egy kis dobozt húzott elő, benne egy kis zsákkal. Hát mi van benne? Egy gyönyörűszép nyaklánc, nagyon aranyos medállal. Egy olyan medállal, ami szintén minket jellemez, vagyis sosem fogunk felnőni. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen örömömet is nehéz volt kifejezni, pedig nagyon tetszik az ajándékom!!!
Megmutatom Nektek is, de nem nevetni :)
Hivatalosan ma vagyok utoljára kiskorú, holnap töltöm be a 18. életévemet. Ennek köszönhetően már ma is sokan felköszöntöttek, és vacsora után megkaptam az első ajándékomat. Meglepődtem, mert anya azt mondta, majd holnap este kapom meg az ajcsit, ha hazajöttünk a kertipartiról, ami apánál lesz. Aztán meggondolták magukat, és vacsora után anya azt mondta, maradjak ott filmet nézni. Ez már fura volt, mert mindig visszajöhetek a szobámba vacsora után. Ekkor anya elővett egy kis zacskót, és így szólt:
- Ezt azért kapod, hogy legyen valami felnőttes dolgod is. Én meg visszakérdeztem: Tanga???? :D :D Hát igen, ezek vagyunk Mi.
És ekkor egy kis dobozt húzott elő, benne egy kis zsákkal. Hát mi van benne? Egy gyönyörűszép nyaklánc, nagyon aranyos medállal. Egy olyan medállal, ami szintén minket jellemez, vagyis sosem fogunk felnőni. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen örömömet is nehéz volt kifejezni, pedig nagyon tetszik az ajándékom!!!
Megmutatom Nektek is, de nem nevetni :)
2009. július 9., csütörtök
kis nyári szösszenet
Sziaaaaaaasztok!!!
Nem vesztem el, csak élvezem a felhőtlen szabadságot! Azt mondják, ezt az időt kell kihasználni, mert az utolsó szabad nyaram!
Kezdetben nagyon nehezen viseltem, hogy vége lett. Sokat sírtam, nagyon érzékeny voltam, és semmihez sem volt kedvem. A korábbi közös felvételeinket néztem, és csak sírtam, sírtam és sírtam. Eltelt 2-3 nap, és szép lassan visszatért az életkedvem, de erről már írtam. Azóta nem is jelentkeztem, annyira jól sikerült lekötni magam.
Gyakorlatilag 2 nap kivételével minden nap voltam valamerre. Az első héten szerdán barátnőmmel uszodába mentünk. Délelőtt indultunk, hamar odaértünk. Pancsoltunk, szaunáztunk, újabb pancs és újabb szauna. Így ment ez egész nap. A büfébe isteni melegszendvicset ettünk. 3 óra körül untuk meg a dolgot, és elindultunk haza. Hulla fáradtak voltunk. Lefeküdtem olvasni, de kb. 2,5 perc múlva el is aludtam.
Másnap a dunakeszi Aquaworldbe látogattunk el. Reggel 10 körül találkoztunk, és már indultunk is. Útközben megálltunk barátnőm anyukájának munkahelyén és ittunk fincsi kakaót. 1/4 12-re értünk a csúszdaparkba, és egészen este fél 8-ig csúszkáltunk, megállás nélkül! Az érettségik óta ez volt az első önfeledt szórakozással eltöltött napom. Igaz az ujjam majdnem leszakadt, mert beakadt az egyik pályán egy kis lyukba, de szerencsére nem lett nagyobb gond, néhány napi duzzanatot leszámítva.
Voltam időközben apukánál is. Nagyban szervezzük a bajorországi utazásunkat. Mostanra minden összeállt. Van szállásunk, útitervünk, és már csak 11 nap az indulásig. Először macerásabbnak tűnt a szállásfoglalás, mint gondoltam. 3 napig nem válaszoltak a formális ajánlatkérésemre, amit küldtem nekik. 3. nap "zseniális" némettudásommal nekiálltam egy normális emailt írni. És lássatok csodát, másnap jött is a válasz, hogy van egy szabad szobájuk a számunkra. Ráadásul nagyon barátságos volt az email hangvétele.
Ha van kedvetek, nézzétek meg a szállást, ami végül Schönau am Königsee-ben lesz:
Szállás
Az útitervről nem sokat tudok, mivel az apa dolga volt. Azt tudom, hogy pl. Berchtesgadenben megnézünk majd egy sóbányát. Le fogunk ereszkedni 300 m mélyre és ott lent lesz lehetőség csónakázni. Ezenkívül egyik nap bemegyünk Münchenbe, és megnézzük a Deutsches Museomot (természettudományi múzeum), Nymphenburgot (kastélypark), valamint ha marad időnk, akkor a BMW Museumot is. A programban szerepel még különböző tavak meglátogatása, Hitler Sasfészke, stb. Már nagyon izgatott vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy anya hiányozni fog egy hétig.
Mostanában a napjaimat az édes semmittevés uralja: olvasok és hímzek felváltva. Épp egy Vavyan Fable könyvet bújuk, isteni humorral.
És hoztam egy fotót a készül hímzésemről is:
Mára ennyi jutott, lenne még mit mesélnem, de elkészült a vacsora.
Szép álmokat kívánok!
Nem vesztem el, csak élvezem a felhőtlen szabadságot! Azt mondják, ezt az időt kell kihasználni, mert az utolsó szabad nyaram!
Kezdetben nagyon nehezen viseltem, hogy vége lett. Sokat sírtam, nagyon érzékeny voltam, és semmihez sem volt kedvem. A korábbi közös felvételeinket néztem, és csak sírtam, sírtam és sírtam. Eltelt 2-3 nap, és szép lassan visszatért az életkedvem, de erről már írtam. Azóta nem is jelentkeztem, annyira jól sikerült lekötni magam.
Gyakorlatilag 2 nap kivételével minden nap voltam valamerre. Az első héten szerdán barátnőmmel uszodába mentünk. Délelőtt indultunk, hamar odaértünk. Pancsoltunk, szaunáztunk, újabb pancs és újabb szauna. Így ment ez egész nap. A büfébe isteni melegszendvicset ettünk. 3 óra körül untuk meg a dolgot, és elindultunk haza. Hulla fáradtak voltunk. Lefeküdtem olvasni, de kb. 2,5 perc múlva el is aludtam.
Másnap a dunakeszi Aquaworldbe látogattunk el. Reggel 10 körül találkoztunk, és már indultunk is. Útközben megálltunk barátnőm anyukájának munkahelyén és ittunk fincsi kakaót. 1/4 12-re értünk a csúszdaparkba, és egészen este fél 8-ig csúszkáltunk, megállás nélkül! Az érettségik óta ez volt az első önfeledt szórakozással eltöltött napom. Igaz az ujjam majdnem leszakadt, mert beakadt az egyik pályán egy kis lyukba, de szerencsére nem lett nagyobb gond, néhány napi duzzanatot leszámítva.
Voltam időközben apukánál is. Nagyban szervezzük a bajorországi utazásunkat. Mostanra minden összeállt. Van szállásunk, útitervünk, és már csak 11 nap az indulásig. Először macerásabbnak tűnt a szállásfoglalás, mint gondoltam. 3 napig nem válaszoltak a formális ajánlatkérésemre, amit küldtem nekik. 3. nap "zseniális" némettudásommal nekiálltam egy normális emailt írni. És lássatok csodát, másnap jött is a válasz, hogy van egy szabad szobájuk a számunkra. Ráadásul nagyon barátságos volt az email hangvétele.
Ha van kedvetek, nézzétek meg a szállást, ami végül Schönau am Königsee-ben lesz:
Szállás
Az útitervről nem sokat tudok, mivel az apa dolga volt. Azt tudom, hogy pl. Berchtesgadenben megnézünk majd egy sóbányát. Le fogunk ereszkedni 300 m mélyre és ott lent lesz lehetőség csónakázni. Ezenkívül egyik nap bemegyünk Münchenbe, és megnézzük a Deutsches Museomot (természettudományi múzeum), Nymphenburgot (kastélypark), valamint ha marad időnk, akkor a BMW Museumot is. A programban szerepel még különböző tavak meglátogatása, Hitler Sasfészke, stb. Már nagyon izgatott vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy anya hiányozni fog egy hétig.
Mostanában a napjaimat az édes semmittevés uralja: olvasok és hímzek felváltva. Épp egy Vavyan Fable könyvet bújuk, isteni humorral.
És hoztam egy fotót a készül hímzésemről is:
Mára ennyi jutott, lenne még mit mesélnem, de elkészült a vacsora.
Szép álmokat kívánok!
2009. június 21., vasárnap
Egy szakasz lezárult...
Sziasztok!!!
Végeztem. Befejeztem középiskolai tanulmányaimat, megvan az érettségim! A végeredménnyel elégedett vagyok.
A héten voltak a középszintű szóbelik. Szerdán reggel volt a közös megnyitónk, ekkor már mindenki nagyon izgult. Én már előtte is napokon keresztül gyomorgörcsben éltem. Ugyanis 105 tételem volt egy hétre... Hiába terveztem el, hogy napi 15 tételt megtanulok, és a végére érek. Napi 9-10 tétel volt a maximum, és ki is maradt 2 nap a tanulásból. Mivel tudtam, hogy csütörtökön kerülök sorra, így szerdán még A-Z-ig minden tételt átolvastam egyetlen egy kivételével, ami egy történelem tétel volt. Szerdán a megnyitón megtudtuk az emelt szintű szóbelik eredményét is: kémiából 48, biológiából 26 pontot kaptam az 50-ből.
Csütörtök reggel 8 óra: idegesen ülök a büfében, és várom, hogy behívjanak, ugyanis aznap a 2. voltam. Némettel kezdtem. Voltak tételek, amiket nagyon nem szerettem volna húzni. 1,5 hónapja nem beszéltem németül, féltem, hogy nem tudnék rögtönözni. Végül jól sikerült, maximális pontszámot kaptam.
Két perc szünet, és jöhetett a történelem. Előző este elterjedt a pletyka, hogy sorban vannak a tételek. Á de jó: gondoltam kihúzom akkor balról az elsőt, mert azt tudom. Igenám, csak az a 15-ös tétel volt, az EGYETLEN, amit nem olvastam el és nem tanultam meg. Szerintem ekkor az arcom 8 árnyalattal vált világosabbá, reszketve ültem le a helyemre "készülni". A sírás kerülgetett, mikor a tanárnőm odajött, és a fülembe súgta, hogy egyáltalán min kezdjek el gondolkodni. Nekem ezzel nem sokat mondott, mert semmi fogalmam nem volt az anyagról, de a szándékáért nagyon hálás vagyok, ráadásul sikerült megnyugtatnia is. Végül valamit elmondtam a tételből, szerencsére a tanárnő nem erőltette a kérdéseket. Tényleg csak arra kérdezett rá, amire nagyon szükséges volt. Aztán úgy adta a pontszámokat, hogy megmaradjon az ötösöm. Legalábbis én így érzem, hogy nem érdemeltem meg az ötöst.
Újabb pár perc szünet után (amire nagy szükségem volt a töri után) jött a magyar, amit már nagyon vártam. Izgultam, mert nem szerettem volna lerontani az írásbeli eredményemet, és csalódást sem szerettem volna okozni a tanárnőmnek, akinek nagyon hálás is vagyok mellesleg, amiért végig tartotta bennem a lelket az érettségik során. Kihúztam Thomas Mann tételt irodalomból, nyelvtanból pedig a nyelvújítást. 50/50 pontot kaptam.
És vége lett... De a várt felszabadulás nem jött... Hiába vártam, még a mai napig sem érkezett meg. Az üresség váltotta fel az izgalom helyét. Nagyon rossz érzés. Most ébredtem rá igazán, hogy mennyire fognak hiányozni az osztálytársaim. Legjobban pedig a magyartanárnőm fog hiányozni. Sokat sírtam is miatta, de tudom, hogy szeptembertől ismét tudunk találkozni majd, ugyanis a szakkört folytatni fogjuk a kis csapattal! Nyári olvasmányunk is lett, így hiszek is benne, hogy folytatni fogjuk, és nem csak a szokásos kezdeti lelkesedés szólt mindenkiből.
Még próbálom megszokni a gondolatot, hogy vége. Tényleg nagyon nehéz ez most. Csütörtök óta nincs kedvem semmihez. Hihetetlen, hogy három nap eltelt azóta, és még mindig eléggé kedvetlenül töltöm a napot. Bár ma már legalább egy könyvet a kezembe tudtam venni, és sikerült olvasnom is, ami elterelte a gondolataimat.
Pénteken pedig megkaptuk az érettségibizonyítványt is. A végeredmények: magyar 98, matek 96, történelem 81, német 89, kémia 78, biológia 52 százalék lett és 4 tantárgyból (matek, magyar, német, kémia) dicséretet is kaptam az érettségin nyújtott teljesítményemért. A biosz kivételével minden 5-ös lett. Ennek nagyon örülök.
Este pedig a MOM parkban, a Pauláner sörözőben tartottuk a bankettet. Kicsit elkéstünk, ugyanis a bizonyítványosztás elhúzódott. Nagyon szép este volt. Ugyanakkor szomorú is, mégis csak ez volt az utolsó közös esténk így. Persze találkozunk majd még, de az már más lesz.
Felnőttünk! Ez a blog a felnőtté válás útjáról szólt, aminek a végére értem. De a blogot még nem zárnám le, ugyanis a legutolsó lépcsőfok az lesz, amikor kiderül, felvettek-e vagy sem.
Köszönöm, hogy eddig is olvastatok!
Végeztem. Befejeztem középiskolai tanulmányaimat, megvan az érettségim! A végeredménnyel elégedett vagyok.
A héten voltak a középszintű szóbelik. Szerdán reggel volt a közös megnyitónk, ekkor már mindenki nagyon izgult. Én már előtte is napokon keresztül gyomorgörcsben éltem. Ugyanis 105 tételem volt egy hétre... Hiába terveztem el, hogy napi 15 tételt megtanulok, és a végére érek. Napi 9-10 tétel volt a maximum, és ki is maradt 2 nap a tanulásból. Mivel tudtam, hogy csütörtökön kerülök sorra, így szerdán még A-Z-ig minden tételt átolvastam egyetlen egy kivételével, ami egy történelem tétel volt. Szerdán a megnyitón megtudtuk az emelt szintű szóbelik eredményét is: kémiából 48, biológiából 26 pontot kaptam az 50-ből.
Csütörtök reggel 8 óra: idegesen ülök a büfében, és várom, hogy behívjanak, ugyanis aznap a 2. voltam. Némettel kezdtem. Voltak tételek, amiket nagyon nem szerettem volna húzni. 1,5 hónapja nem beszéltem németül, féltem, hogy nem tudnék rögtönözni. Végül jól sikerült, maximális pontszámot kaptam.
Két perc szünet, és jöhetett a történelem. Előző este elterjedt a pletyka, hogy sorban vannak a tételek. Á de jó: gondoltam kihúzom akkor balról az elsőt, mert azt tudom. Igenám, csak az a 15-ös tétel volt, az EGYETLEN, amit nem olvastam el és nem tanultam meg. Szerintem ekkor az arcom 8 árnyalattal vált világosabbá, reszketve ültem le a helyemre "készülni". A sírás kerülgetett, mikor a tanárnőm odajött, és a fülembe súgta, hogy egyáltalán min kezdjek el gondolkodni. Nekem ezzel nem sokat mondott, mert semmi fogalmam nem volt az anyagról, de a szándékáért nagyon hálás vagyok, ráadásul sikerült megnyugtatnia is. Végül valamit elmondtam a tételből, szerencsére a tanárnő nem erőltette a kérdéseket. Tényleg csak arra kérdezett rá, amire nagyon szükséges volt. Aztán úgy adta a pontszámokat, hogy megmaradjon az ötösöm. Legalábbis én így érzem, hogy nem érdemeltem meg az ötöst.
Újabb pár perc szünet után (amire nagy szükségem volt a töri után) jött a magyar, amit már nagyon vártam. Izgultam, mert nem szerettem volna lerontani az írásbeli eredményemet, és csalódást sem szerettem volna okozni a tanárnőmnek, akinek nagyon hálás is vagyok mellesleg, amiért végig tartotta bennem a lelket az érettségik során. Kihúztam Thomas Mann tételt irodalomból, nyelvtanból pedig a nyelvújítást. 50/50 pontot kaptam.
És vége lett... De a várt felszabadulás nem jött... Hiába vártam, még a mai napig sem érkezett meg. Az üresség váltotta fel az izgalom helyét. Nagyon rossz érzés. Most ébredtem rá igazán, hogy mennyire fognak hiányozni az osztálytársaim. Legjobban pedig a magyartanárnőm fog hiányozni. Sokat sírtam is miatta, de tudom, hogy szeptembertől ismét tudunk találkozni majd, ugyanis a szakkört folytatni fogjuk a kis csapattal! Nyári olvasmányunk is lett, így hiszek is benne, hogy folytatni fogjuk, és nem csak a szokásos kezdeti lelkesedés szólt mindenkiből.
Még próbálom megszokni a gondolatot, hogy vége. Tényleg nagyon nehéz ez most. Csütörtök óta nincs kedvem semmihez. Hihetetlen, hogy három nap eltelt azóta, és még mindig eléggé kedvetlenül töltöm a napot. Bár ma már legalább egy könyvet a kezembe tudtam venni, és sikerült olvasnom is, ami elterelte a gondolataimat.
Pénteken pedig megkaptuk az érettségibizonyítványt is. A végeredmények: magyar 98, matek 96, történelem 81, német 89, kémia 78, biológia 52 százalék lett és 4 tantárgyból (matek, magyar, német, kémia) dicséretet is kaptam az érettségin nyújtott teljesítményemért. A biosz kivételével minden 5-ös lett. Ennek nagyon örülök.
Este pedig a MOM parkban, a Pauláner sörözőben tartottuk a bankettet. Kicsit elkéstünk, ugyanis a bizonyítványosztás elhúzódott. Nagyon szép este volt. Ugyanakkor szomorú is, mégis csak ez volt az utolsó közös esténk így. Persze találkozunk majd még, de az már más lesz.
Felnőttünk! Ez a blog a felnőtté válás útjáról szólt, aminek a végére értem. De a blogot még nem zárnám le, ugyanis a legutolsó lépcsőfok az lesz, amikor kiderül, felvettek-e vagy sem.
Köszönöm, hogy eddig is olvastatok!
2009. június 10., szerda
Szóbelik
Sziasztok!!
Túl vagyok az emelt szintű szóbeliken!! Hétfőn bioszból, kedden kémiából vizsgáztam. Nem volt semmi. Életem legstresszesebb 5-6 napja volt ez. Állandóan fájt a fejem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. S ahogy sorban írták mások, hogy miket húztak bioszból... Azt hittem meg fogok bukni. Számos téma volt, amihez hozzá se tudtam volna szólni. Mindig is a biosz volt a gyengébb tárgyam. Nyugtatgattak, hogy segítenek, kedvesek a vizsgáztatók, de ez nekem kevés volt. Gyomorgörccsel mentem oda, de amint kihúztam a tételt, megnyugodtam. Ugyanis azt a tételt húztam, amit előtte a metrón olvastam át! A tétel A részében minden kérdésre tudtam a választ, mégis az előttem ülő vizsgáztató csak 13/25 pontot írt a lapjára. Nem értem miért, és remélem ez nem is végleges. Fél 4-re kellett mennem, 3/4 5-kor kerültem sorra.
Hazaértem, de nem könnyebbülhettem meg, másnap kémia. Gyors hajrá, kapkodás, hogy mit is nézzek át? A biosz miatt kevesebbet kémiáztam, mert sokkal több dolgot tudok. Eljött a kedd. Délelőtt még kísérleteket tanulmányoztam DVD-n, majd indulás Zuglóba az érettségire. Teljesen más volt a légkör , mint a biosznál. Korábban bemehettünk, én voltam a 3. Kihúztam a tételt, és megkönnyebbültem. Kedvenc témakörömből, szerves kémiából húztam! A B és C részből állt a tétel. 2 elmélet + 1 gyakorlat. A kísérletem is jó volt. És nagyon élveztem: kaptam fehér köpenyt, felállhattam a tanári pultra és a három vizsgáztató hölgy a pult előtt leste mit csinálok. Esküszöm, egy élmény volt ez számomra, mert korábban sosem kellett teljesen önállóan kísérleteznem. Ráadásul a vizsgáztatók is sokkal kedvesebbek és szimpatikusabbak voltak, mint a biosznál: mosolyogtak, dicsértek, ha jót mondtam. Ráadásul segítőkészek voltak. Az utánam következő fiúnak pl. súgtak is :)
Jól sikerült mindkettő!
Most már csak 8 nap, és kész leszek mindennel. Ugyanis jövő héten lesznek a középszintű szóbelik, és utána vége. 105 tételt kell addig megtanulnom, de a biosz és a kémia után ez gyerekjáték lesz!
Ezenkívül múlt héten beiratkoztam újra a könyvtárba. Köztudott, hogy imádok olvasni, mégis 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a kerületi könyvtárban. Kivettem 6 könyvet:
1. Vavyan Fable: Könnyű álom
2. Vavyan Fable: Vis Major
3. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
4. Rejtő Jenő: Tizennégykarátos autó
5. Emily Bronte: Üvöltő szelek
6. Steinbeck: Egerek és emberek; Lement a hold
azóta kiolvastam a Rejtő könyvet, most pedig a Fehér Klárát olvasom!
Mindenkinek szép estét kívánok!
Túl vagyok az emelt szintű szóbeliken!! Hétfőn bioszból, kedden kémiából vizsgáztam. Nem volt semmi. Életem legstresszesebb 5-6 napja volt ez. Állandóan fájt a fejem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. S ahogy sorban írták mások, hogy miket húztak bioszból... Azt hittem meg fogok bukni. Számos téma volt, amihez hozzá se tudtam volna szólni. Mindig is a biosz volt a gyengébb tárgyam. Nyugtatgattak, hogy segítenek, kedvesek a vizsgáztatók, de ez nekem kevés volt. Gyomorgörccsel mentem oda, de amint kihúztam a tételt, megnyugodtam. Ugyanis azt a tételt húztam, amit előtte a metrón olvastam át! A tétel A részében minden kérdésre tudtam a választ, mégis az előttem ülő vizsgáztató csak 13/25 pontot írt a lapjára. Nem értem miért, és remélem ez nem is végleges. Fél 4-re kellett mennem, 3/4 5-kor kerültem sorra.
Hazaértem, de nem könnyebbülhettem meg, másnap kémia. Gyors hajrá, kapkodás, hogy mit is nézzek át? A biosz miatt kevesebbet kémiáztam, mert sokkal több dolgot tudok. Eljött a kedd. Délelőtt még kísérleteket tanulmányoztam DVD-n, majd indulás Zuglóba az érettségire. Teljesen más volt a légkör , mint a biosznál. Korábban bemehettünk, én voltam a 3. Kihúztam a tételt, és megkönnyebbültem. Kedvenc témakörömből, szerves kémiából húztam! A B és C részből állt a tétel. 2 elmélet + 1 gyakorlat. A kísérletem is jó volt. És nagyon élveztem: kaptam fehér köpenyt, felállhattam a tanári pultra és a három vizsgáztató hölgy a pult előtt leste mit csinálok. Esküszöm, egy élmény volt ez számomra, mert korábban sosem kellett teljesen önállóan kísérleteznem. Ráadásul a vizsgáztatók is sokkal kedvesebbek és szimpatikusabbak voltak, mint a biosznál: mosolyogtak, dicsértek, ha jót mondtam. Ráadásul segítőkészek voltak. Az utánam következő fiúnak pl. súgtak is :)
Jól sikerült mindkettő!
Mindvégig a magyartanárnőm tartotta bennem a lelket! Ezúton is köszönöm Neki!! Sokat jelent ez nekem!
Most már csak 8 nap, és kész leszek mindennel. Ugyanis jövő héten lesznek a középszintű szóbelik, és utána vége. 105 tételt kell addig megtanulnom, de a biosz és a kémia után ez gyerekjáték lesz!
Ezenkívül múlt héten beiratkoztam újra a könyvtárba. Köztudott, hogy imádok olvasni, mégis 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a kerületi könyvtárban. Kivettem 6 könyvet:
1. Vavyan Fable: Könnyű álom
2. Vavyan Fable: Vis Major
3. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
4. Rejtő Jenő: Tizennégykarátos autó
5. Emily Bronte: Üvöltő szelek
6. Steinbeck: Egerek és emberek; Lement a hold
azóta kiolvastam a Rejtő könyvet, most pedig a Fehér Klárát olvasom!
Mindenkinek szép estét kívánok!
2009. május 30., szombat
felvételi láz!
Sziasztok!!
Eltelt három nap és lássatok csodát, újra képes vagyok tanulni. Na nem túl sokat, de valamennyit haladtam. Taktikát kellett váltanom. Nagyon görcsösen a bioszra akartam koncentrálni, de azt már unom. Ugyanis az írásbeliknél is arra készültem a legtöbbet, és most is ezt akartam csinálni. De beleuntam :)
Úgyhogy ma kémiáztam és most elővettem a németet is. Ugyanis eddig az írásbelikre gyakorlatilag csak kémiából, bioszból készültem, no meg töriből egy keveset. Most a többi tárgy következik. A napjaim amúgy elég unalmasak, hiszen csak tanulok, játszom, olvasok, hímzek. Nem igazán van alkalmam kimozdulni, és ez hiányzik. Pláne, hogy a héten kétszer is találkoztam barátnőmmel, és 2-2 órát sétáltunk, de csütörtök este óta megint csak annyi volt a kimozdulás, hogy pénteken lementem tesizni. Csak 2 nap telt el azóta, de egy örökkévalóságnak tűnik.
Ma megtudtam a kémia és a biosz emelt szintű eredményeimet: 78% a kémia, 53% a biosz. Mindkét tárgyból 10-15 ponttal kevesebbre számítottam, mondhatni kellemesen csalódtam. A biosznak mondjuk még így sem örülök, nem túl jó eredmény. A kémiának viszont igen. Ugyanis amióta bevezették az újfajata érettségiket (2005), azóta én vagyok az első a suliban, aki bevállalta kémiából az emelt szintet. És azt gondolom, hogy elsőként ez a 78% remek eredmény! A biosznak csak annyiból örülök, hogy ez így már 4-es, mivel emelt szintű. Nem szerettem volna, hogy hármas kerüljön az érettségi bizonyítványomba. Végülis így hat tárgyból öt 5-ös és egy 4-es született. A szóbeli során még a bioszt is kijavíthatom ötösre. Ezen leszek minden erőmmel.
Igazából kicsit tanácstalan vagyok mostanában. Ugyanis felmerült a kérdés: maradjon-e a felvételi jelentkezési sorrendem? Hetek óta abban a tudatban létezem, hogy gyógytornász leszek és ettől senki nem tántoríthat el. DE!! És itt a de... februárban még az általános orvosi kart jelöltem be, mert orvos szerettem volna lenni. Most szeretném megcserélni a sorrendet. Valamiért mégis bizonytalan vagyok. Na nem azért, mert nem szeretnék minden porcikámmal együtt gyógytornász lenni. Csak valahogy az is bennem van, hogy a biosz érettségi megírása után mondtam le az orvosiról. És most mi van, ha mégis elegengdő pontom gyűlne össze?? Lehet megbánnám a sorrendmódosítást?
Nem tudom, ezt mennyire értitek meg. Tudat alatt lehet csalódott lennék, hogy kicseréltem a sorrendet, miközben felvettek volna orvosira is, ahol jóval magasabb a ponthatár minden évben? Ugyanakkor tudom, hogy nekem gyógytornászként van keresnivalóm! Most már mindenki ezt mondja. A gyógytestnevelő tanárommal az élen. És az ő véleménye számomra mérvadó, hiszen ő látja, mire vagyok képes, órát is tartottam már nála. Úgyhogy.....
Egy szó, mint száz, az új sorrendem ez lesz:
SOTE - ETK - gyógytornász szak
SOTE- általános orvosi kar
ELTE- kémia
Remélem nem bánom meg!!! Már sokszor elképzeltem a napot, amikor megkapom az értesítőmet, hogy felvettek a gyógytornász szakra és boldogan hívhatok fel majd mindenkit!! Nem szeretnék pofára esni!! Nagyon nem! Hiszen annyi munkám van ebben az egészben!
Szép álmokat
Eltelt három nap és lássatok csodát, újra képes vagyok tanulni. Na nem túl sokat, de valamennyit haladtam. Taktikát kellett váltanom. Nagyon görcsösen a bioszra akartam koncentrálni, de azt már unom. Ugyanis az írásbeliknél is arra készültem a legtöbbet, és most is ezt akartam csinálni. De beleuntam :)
Úgyhogy ma kémiáztam és most elővettem a németet is. Ugyanis eddig az írásbelikre gyakorlatilag csak kémiából, bioszból készültem, no meg töriből egy keveset. Most a többi tárgy következik. A napjaim amúgy elég unalmasak, hiszen csak tanulok, játszom, olvasok, hímzek. Nem igazán van alkalmam kimozdulni, és ez hiányzik. Pláne, hogy a héten kétszer is találkoztam barátnőmmel, és 2-2 órát sétáltunk, de csütörtök este óta megint csak annyi volt a kimozdulás, hogy pénteken lementem tesizni. Csak 2 nap telt el azóta, de egy örökkévalóságnak tűnik.
Ma megtudtam a kémia és a biosz emelt szintű eredményeimet: 78% a kémia, 53% a biosz. Mindkét tárgyból 10-15 ponttal kevesebbre számítottam, mondhatni kellemesen csalódtam. A biosznak mondjuk még így sem örülök, nem túl jó eredmény. A kémiának viszont igen. Ugyanis amióta bevezették az újfajata érettségiket (2005), azóta én vagyok az első a suliban, aki bevállalta kémiából az emelt szintet. És azt gondolom, hogy elsőként ez a 78% remek eredmény! A biosznak csak annyiból örülök, hogy ez így már 4-es, mivel emelt szintű. Nem szerettem volna, hogy hármas kerüljön az érettségi bizonyítványomba. Végülis így hat tárgyból öt 5-ös és egy 4-es született. A szóbeli során még a bioszt is kijavíthatom ötösre. Ezen leszek minden erőmmel.
Igazából kicsit tanácstalan vagyok mostanában. Ugyanis felmerült a kérdés: maradjon-e a felvételi jelentkezési sorrendem? Hetek óta abban a tudatban létezem, hogy gyógytornász leszek és ettől senki nem tántoríthat el. DE!! És itt a de... februárban még az általános orvosi kart jelöltem be, mert orvos szerettem volna lenni. Most szeretném megcserélni a sorrendet. Valamiért mégis bizonytalan vagyok. Na nem azért, mert nem szeretnék minden porcikámmal együtt gyógytornász lenni. Csak valahogy az is bennem van, hogy a biosz érettségi megírása után mondtam le az orvosiról. És most mi van, ha mégis elegengdő pontom gyűlne össze?? Lehet megbánnám a sorrendmódosítást?
Nem tudom, ezt mennyire értitek meg. Tudat alatt lehet csalódott lennék, hogy kicseréltem a sorrendet, miközben felvettek volna orvosira is, ahol jóval magasabb a ponthatár minden évben? Ugyanakkor tudom, hogy nekem gyógytornászként van keresnivalóm! Most már mindenki ezt mondja. A gyógytestnevelő tanárommal az élen. És az ő véleménye számomra mérvadó, hiszen ő látja, mire vagyok képes, órát is tartottam már nála. Úgyhogy.....
Egy szó, mint száz, az új sorrendem ez lesz:
SOTE - ETK - gyógytornász szak
SOTE- általános orvosi kar
ELTE- kémia
Remélem nem bánom meg!!! Már sokszor elképzeltem a napot, amikor megkapom az értesítőmet, hogy felvettek a gyógytornász szakra és boldogan hívhatok fel majd mindenkit!! Nem szeretnék pofára esni!! Nagyon nem! Hiszen annyi munkám van ebben az egészben!
Szép álmokat
2009. május 27., szerda
képek
Sziasztok!! Most csak pár képet hoztam nektek a hétvégéről. Lesz majd több is, most ennyit kaptam emailben.
A tanulással szenvedek nagyon. Napok óta nincs ingerenciám elővenni a könyveket, így gondom lehet a szóbelikkel... Az az igazság, hogy beszereztem a Sims3 nevű játékot, és kicsit elvonja a figyelmem. Na nem a tanulás rovására.. A tanulás ettől függetlenül nem megy. Ma is leültem 2x is, hogy megpróbáljam. 2 órára futotta a türelmemből... Azt hiszem, holnaptól változtatni kell. Tegnap barátnőmmel találkoztam így 2 hét elteltével, és felajánlotta, hogy minden nap fussunk össze fél órára, és felmondhatom, amit tanultam... De nincs mit felmondanom... Talán holnaptól tényleg ezt kéne csinálni, és akkor lenne, ami ösztönözzön..Igazság szerint, elfáradtam agyilag. Ráadásul tudom, az orvosira nincs esélyem bekerülni, így nap, mint nap megkérdezem magamtól: Minek küzdjek a biosszal? Ugyanis a gyógytornász szakra meg jó a magyar érettségim a biosz helyett... De ugyebár félbehagyni nem nagyon lehet az érettségit, meg nem adhatom fel. Nem is adtam fel, csak próbálok reálisan gondolkodni, hogy ne érjen csalódás.
A tanulással szenvedek nagyon. Napok óta nincs ingerenciám elővenni a könyveket, így gondom lehet a szóbelikkel... Az az igazság, hogy beszereztem a Sims3 nevű játékot, és kicsit elvonja a figyelmem. Na nem a tanulás rovására.. A tanulás ettől függetlenül nem megy. Ma is leültem 2x is, hogy megpróbáljam. 2 órára futotta a türelmemből... Azt hiszem, holnaptól változtatni kell. Tegnap barátnőmmel találkoztam így 2 hét elteltével, és felajánlotta, hogy minden nap fussunk össze fél órára, és felmondhatom, amit tanultam... De nincs mit felmondanom... Talán holnaptól tényleg ezt kéne csinálni, és akkor lenne, ami ösztönözzön..Igazság szerint, elfáradtam agyilag. Ráadásul tudom, az orvosira nincs esélyem bekerülni, így nap, mint nap megkérdezem magamtól: Minek küzdjek a biosszal? Ugyanis a gyógytornász szakra meg jó a magyar érettségim a biosz helyett... De ugyebár félbehagyni nem nagyon lehet az érettségit, meg nem adhatom fel. Nem is adtam fel, csak próbálok reálisan gondolkodni, hogy ne érjen csalódás.
2009. május 24., vasárnap
Tokaj
Sziasztok!
A hétvégét Tokajban töltöttük mostohaanyum kollégáival. Pénteken délután indultunk és fél 6 körül érkeztünk meg. Mire elfoglaltuk a szállást, meg mindenki megérkezett, elérkezett a vacsora ideje. Tüzet gyújtottunk, és szalonnát sütöttük. Később az egyik apuka kihozta a gitárját és heves nótázásba kezdtünk. Úgy éjfél magasságába feküdtünk le aludni.
A szállás kis apartmanház volt, benne 3 szobával, úgyhogy saját szobát kaphattam. Másnap reggel a kempingben reggeliztünk, bundás kenyeret, virslit, ki mit kért.
Fél 12-re értünk a hajókölcsönzőhöz és elindultunk a 4 órás kenutúránkra. 3 hajóval mentünk. A Tisza és a Bodrog elágazásától indultunk. Felhajóztunk a Bodrogon 3 km-t, majd a Bodrogköz csöndes vidékén tettünk meg újabb 3 km-t. Fél 2 körül indultunk vissza. Ekkor már mindenem fájt, karjaim, derekam, lábaim, de valahogy visszaeveztünk. Hárman voltunk a hajóban: apa, mostohaanyum kollégája és én. Mi voltunk a leggyorsabbak, így fél 4-re vissza is értünk. 12 km evezés után jöhetett a jól megérdemelt bográcsgulyás, amit a szálláson maradtak készítettek el.
Teli hassal szép az élet, úgyhogy irány a focipálya. Sikerült két csapatot alkotnunk, és bár nem néztem az időt, kb. 1- 1,5 órát játszhattunk szerintem. Vesztettünk, de nagy élmény volt. Csapatunkban a legkisebb tag 10 éves volt, a legnagyobb meg talán apa volt (azért nem tudom, mert nem ismertem mindenkit). Én kis béna voltam, mert nem tudok focizni.
Este újabb szalonnasütés, nótázás. 11-kor meguntam a dolgot és felmentem a szobámba olvasni Stepheni Meyer: New Moon).
Ma reggel 11-ig kellett elhagyni a szállást. Ezt meg is tettük és elindultunk a Kopasz-hegy felé. Szerettünk volna felmászni a TV- toronyba, de le volt zárva, így "csak" a kilátásban gyönyörködhettünk. Délben elindultunk és elváltunk a többi családtól. Meglátogattuk apa testvérét. Mivel nem ebédeltünk, megpróbáltunk éttermet keresni. Kb. 1 óra elteltével találtunk egyet, persze zárva.... Így elindultunk haza. Végül az autópálya mellett az M3-as archeoparkban találtunk "éttermet", ott megebédeltünk, és ha már arra jártunk, megnéztük a parkot is. Olyasmi volt az egész, mint egy skanzen.
Fél 5 körül indultunk végleg haza. A hazaút csöndes volt. KIsebb húgom aludt, mi meg a nagyobbal jászottunk mindenfélét. 120 km-t sikerült végigjátszanunk.
6 óra magasságában értem haza, és most pihenek, mert nagyon elfáradtam. Összességében jól éreztem magam, bár végig azon agyaltam, hogy nem haladok a tanulással.
És pár szót az érettségikről: a héten megtudtam, hogy a németem 86% lett, a magyarom pedig 98. Holnap megyek megnézni a törit....
Amit még nem votl alkalmam leírni. Mút hétvégén Királyréten kirándultunk apáékkal. Kismarosig vonatoztunk, onnan pedig Kisvasúttal mentünk tovább... "Csupán" 1,5 óra várakozás után indult el a Kisvasút. Fenn a réten tollasotztunk, piknikeztünk. Az is jó volt teljesen. Vasárnap pedig apával megvettük a ballagási ajándékomat.
Most dióhéjban ennyi, mert nagyon álmos vagyok
Jó éjt!
A hétvégét Tokajban töltöttük mostohaanyum kollégáival. Pénteken délután indultunk és fél 6 körül érkeztünk meg. Mire elfoglaltuk a szállást, meg mindenki megérkezett, elérkezett a vacsora ideje. Tüzet gyújtottunk, és szalonnát sütöttük. Később az egyik apuka kihozta a gitárját és heves nótázásba kezdtünk. Úgy éjfél magasságába feküdtünk le aludni.
A szállás kis apartmanház volt, benne 3 szobával, úgyhogy saját szobát kaphattam. Másnap reggel a kempingben reggeliztünk, bundás kenyeret, virslit, ki mit kért.
Fél 12-re értünk a hajókölcsönzőhöz és elindultunk a 4 órás kenutúránkra. 3 hajóval mentünk. A Tisza és a Bodrog elágazásától indultunk. Felhajóztunk a Bodrogon 3 km-t, majd a Bodrogköz csöndes vidékén tettünk meg újabb 3 km-t. Fél 2 körül indultunk vissza. Ekkor már mindenem fájt, karjaim, derekam, lábaim, de valahogy visszaeveztünk. Hárman voltunk a hajóban: apa, mostohaanyum kollégája és én. Mi voltunk a leggyorsabbak, így fél 4-re vissza is értünk. 12 km evezés után jöhetett a jól megérdemelt bográcsgulyás, amit a szálláson maradtak készítettek el.
Teli hassal szép az élet, úgyhogy irány a focipálya. Sikerült két csapatot alkotnunk, és bár nem néztem az időt, kb. 1- 1,5 órát játszhattunk szerintem. Vesztettünk, de nagy élmény volt. Csapatunkban a legkisebb tag 10 éves volt, a legnagyobb meg talán apa volt (azért nem tudom, mert nem ismertem mindenkit). Én kis béna voltam, mert nem tudok focizni.
Este újabb szalonnasütés, nótázás. 11-kor meguntam a dolgot és felmentem a szobámba olvasni Stepheni Meyer: New Moon).
Ma reggel 11-ig kellett elhagyni a szállást. Ezt meg is tettük és elindultunk a Kopasz-hegy felé. Szerettünk volna felmászni a TV- toronyba, de le volt zárva, így "csak" a kilátásban gyönyörködhettünk. Délben elindultunk és elváltunk a többi családtól. Meglátogattuk apa testvérét. Mivel nem ebédeltünk, megpróbáltunk éttermet keresni. Kb. 1 óra elteltével találtunk egyet, persze zárva.... Így elindultunk haza. Végül az autópálya mellett az M3-as archeoparkban találtunk "éttermet", ott megebédeltünk, és ha már arra jártunk, megnéztük a parkot is. Olyasmi volt az egész, mint egy skanzen.
Fél 5 körül indultunk végleg haza. A hazaút csöndes volt. KIsebb húgom aludt, mi meg a nagyobbal jászottunk mindenfélét. 120 km-t sikerült végigjátszanunk.
6 óra magasságában értem haza, és most pihenek, mert nagyon elfáradtam. Összességében jól éreztem magam, bár végig azon agyaltam, hogy nem haladok a tanulással.
És pár szót az érettségikről: a héten megtudtam, hogy a németem 86% lett, a magyarom pedig 98. Holnap megyek megnézni a törit....
Amit még nem votl alkalmam leírni. Mút hétvégén Királyréten kirándultunk apáékkal. Kismarosig vonatoztunk, onnan pedig Kisvasúttal mentünk tovább... "Csupán" 1,5 óra várakozás után indult el a Kisvasút. Fenn a réten tollasotztunk, piknikeztünk. Az is jó volt teljesen. Vasárnap pedig apával megvettük a ballagási ajándékomat.
Most dióhéjban ennyi, mert nagyon álmos vagyok
Jó éjt!
2009. május 15., péntek
Érettségik 2.
Szép napot kívánok!
Ezen is túl vagyok. A héten írtam az emelt szintű érettségiket. Sajnos nem sok sikerrel. Kedden a bioszom pocsékul sikerült, még az 50%-ot sem fogom elérni. Nagyon csalódott vagyok emiatt, mert rengeteget készültem, ráadásul nem találtam nehéznek a feladatsort. Egyszerűen csak sokat hibáztam. Ezzel lemondhatok arról, hogy az orvosi egyetemre megyek. Reálisabbnak látom a gyógytornász szakot, ami persze nem baj, mert ezt is ugyanolyan szívesen fogom csinálni, sőőőőt...
Na de azért még nem írtam le magam teljesen. Kedden- szerdán mindent beleadtam, és készültem a kémia érettségire. Erre se mondom, hogy túl jól sikerült, de szerintem 65-70%-ot elérek. Emelt szinten kémiából ezzel elégedett lennék. Amióta bevezették ezt a kétszintű érettségit, azóta én vagyok az első a sulinkban, aki be merte vállalni kémiából az emelt szintet. Én már erre büszke vagyok. Arra meg különösképp, hogy végigcsináltam, és két tárgyból megírtam az emelt szintet. Kevesen vállalják két tantárgyból is, mert megterhelő. És valóban az volt. Hulla fáradt vagyok, és az idegeim sem viselik jól a dolgokat. Az elmúlt két napban már több kirohanásom volt emiatt, és ilyenkor mindig előjön az az érzés, hogy engem senki nem szeret, és hasonlóak...
Ne aggódjatok, kialszom, csak szükségem van még pár nap regenerálódásra. Ugyanakkor ma már kezdhetek is készülni a szóbelikre. Még vár rám kb. 30 tétel, amit ki kell dolgoznom. Megcsinálom, mert van rá 3 hetem. A hétvégén apánál leszek. Ott valószínű haladni is fogok, mivel nála kevesebbet netezem :) A szóbelin muszáj bizonyítanom kémiából és bioszból is. Többet tudok annál, mint amit az írásbelin sikerült mutatnom.
Hétfőn már lesz érettségi eredményem, ugyanis akkor mehetünk be megnézni a magyart. Igaz, nekem már elárulta a Tanárnő, hogy a szövegértésben 1, míg a fogalmazásban 2-3 pontot veszítettem.
Ma volt egy pici időm és olvastam, valamint pótoltam 1-2 könyvbeszámoló megírását. És szakítottam kicsi időt a honlapomra is. Ha van kedvetek, nézzétek meg:
http://olvasnijo.gportal.hu/
Szép hétvégég kívánok Mindenkinek!
Ezen is túl vagyok. A héten írtam az emelt szintű érettségiket. Sajnos nem sok sikerrel. Kedden a bioszom pocsékul sikerült, még az 50%-ot sem fogom elérni. Nagyon csalódott vagyok emiatt, mert rengeteget készültem, ráadásul nem találtam nehéznek a feladatsort. Egyszerűen csak sokat hibáztam. Ezzel lemondhatok arról, hogy az orvosi egyetemre megyek. Reálisabbnak látom a gyógytornász szakot, ami persze nem baj, mert ezt is ugyanolyan szívesen fogom csinálni, sőőőőt...
Na de azért még nem írtam le magam teljesen. Kedden- szerdán mindent beleadtam, és készültem a kémia érettségire. Erre se mondom, hogy túl jól sikerült, de szerintem 65-70%-ot elérek. Emelt szinten kémiából ezzel elégedett lennék. Amióta bevezették ezt a kétszintű érettségit, azóta én vagyok az első a sulinkban, aki be merte vállalni kémiából az emelt szintet. Én már erre büszke vagyok. Arra meg különösképp, hogy végigcsináltam, és két tárgyból megírtam az emelt szintet. Kevesen vállalják két tantárgyból is, mert megterhelő. És valóban az volt. Hulla fáradt vagyok, és az idegeim sem viselik jól a dolgokat. Az elmúlt két napban már több kirohanásom volt emiatt, és ilyenkor mindig előjön az az érzés, hogy engem senki nem szeret, és hasonlóak...
Ne aggódjatok, kialszom, csak szükségem van még pár nap regenerálódásra. Ugyanakkor ma már kezdhetek is készülni a szóbelikre. Még vár rám kb. 30 tétel, amit ki kell dolgoznom. Megcsinálom, mert van rá 3 hetem. A hétvégén apánál leszek. Ott valószínű haladni is fogok, mivel nála kevesebbet netezem :) A szóbelin muszáj bizonyítanom kémiából és bioszból is. Többet tudok annál, mint amit az írásbelin sikerült mutatnom.
Hétfőn már lesz érettségi eredményem, ugyanis akkor mehetünk be megnézni a magyart. Igaz, nekem már elárulta a Tanárnő, hogy a szövegértésben 1, míg a fogalmazásban 2-3 pontot veszítettem.
Ma volt egy pici időm és olvastam, valamint pótoltam 1-2 könyvbeszámoló megírását. És szakítottam kicsi időt a honlapomra is. Ha van kedvetek, nézzétek meg:
http://olvasnijo.gportal.hu/
Szép hétvégég kívánok Mindenkinek!
2009. május 10., vasárnap
Érettségik
Sziasztok!
Jelentem túl vagyok az érettségik első hetén! Hát nem volt egyszerű! Lelkileg, fizikailag is elfáradtam, és nekem még most jön a neheze. Elszoktam én már ettől, hogy fél 6-kor kelljen kelnem, öregszem...
Múlt hét vasárnap éjszaka nem is nagyon tudtam aludni. Óránként felébredtem, mert féltem, hogy elalszom és elkések, és akkor ugyebár nem engednek érettségizni. Hétfőn írtuk a magyart. A szövegértés nem volt nehéz, bár a kérdéseket mire megértetettem... Kacifántosak voltak. A fogalmazás témájával viszont szerencsém volt. Vasárnap este arról álmodoztam, hogy bárcsak az olvasásról kellene érvelést írnom. És mi volt az érvelés témája? Persze, hogy az olvasással kapcsolatos fogalmazást kellett írnom! Boszi lennék? Vagy csak mázlista... Összességében jól ment. A szövegértésem 39 pontos lett a 40-ből...
Kedden jött a matek. Ott akadtak problémáim. Az első rész mondjuk nagyon könnyű volt. A második részt túl nagy önbizalommal kezdtem el, és ebből voltak problémáim. Az 2. rész első feladatában oszlopdiagramot kellett rajzolni... Kb. a 6. oszlop után jöttem rá, hogy elrontottam, kezdhettem újra... 20 percet vesztettem vele... Nagyon ideges voltam. És amikor én ideges vagyok, akkor jönnek sorra a hibák. Most is így jártam. Minden feladatot 3x kellett újrakezdenem. A két legnehezebb feladathoz hozzá se tudtam fogni. Kétségbe voltam esve, hogy elveszítek ott 40 pontot. Majdnem elsírtam magam. Úgyhogy kimentem kicsit sétálni és lenyugodni. Sikerrel jártam, az utolsó 25 percben sikerült összecsapnom a két legnehezebb feladatot is. Szerencsére sikeresen. Ezáltal úgy néz ki, hogy 100%-os lesz a matekérettésgim.
Szerdán pedig óhatatlanul jött a "mumus", a történelem. Hogy én mennyire utáltam mindig is... Kedd este még kapkodva átolvastam a 3. kötet tankönyvet. Az érettségin az első 6 feladatot 5 perc alatt átugrottam, hogy ez nekem nem megy... Aztán higgadtan ezt is megoldottam, és magamhoz képest egész jól ment. A teszt része kb. 75-77% körül lesz, és ez nekem már jó, sőt szuper. Az esszék sem lettek olyan hűderosszak.
Csütörtökön pihentem itthon; készülgettem a bioszra, ami majd jövő kedden lesz.
Pénteken pedig németet írtam. Jól ment, leszámítva a magnós részt. Összességében egy olyan 85%-os eredményre számítok. Jobbra sajnos nem, mert elszúrtam a magnót :(
Egyébként az első héttel elégedett vagyok. És képzeljétek, egy percig nem izgultam! Pedig láthattátok, mennyire görcsöltem az elmúlt pár hónapban. Most meg vasárnap este még teljesen nyugodtan játszottunk anyával, sőt hétfőn és kedden is.
Most ezerrel készülök a jövő hétre, mert jön a két emelt tárgyam. Ezektől sem félek, csak nem szeretnék senkinek csalódást okozni azzal, hogy elszúrom (főleg nem magamnak, bár bioszból sehol nem tartok)! De a szóbelikben nagyon bízom!
Mára már elfáradtam lelkileg is. Hétvégén apánál voltam, végig bioszoztam, míg ők a kertben bográcsoztak, meg játszottak. Ez sajnos ezzel jár... Csak rossz érzés volt. És még 1,5 hónap, mire az utolsó vizsgát befejezem. Minek kell ezt ennyire széthúzniuk? Inkább esnénk túl mindenen 2-3 hét alatt.
Jó éjszakát Mindenkinek!
Jelentem túl vagyok az érettségik első hetén! Hát nem volt egyszerű! Lelkileg, fizikailag is elfáradtam, és nekem még most jön a neheze. Elszoktam én már ettől, hogy fél 6-kor kelljen kelnem, öregszem...
Múlt hét vasárnap éjszaka nem is nagyon tudtam aludni. Óránként felébredtem, mert féltem, hogy elalszom és elkések, és akkor ugyebár nem engednek érettségizni. Hétfőn írtuk a magyart. A szövegértés nem volt nehéz, bár a kérdéseket mire megértetettem... Kacifántosak voltak. A fogalmazás témájával viszont szerencsém volt. Vasárnap este arról álmodoztam, hogy bárcsak az olvasásról kellene érvelést írnom. És mi volt az érvelés témája? Persze, hogy az olvasással kapcsolatos fogalmazást kellett írnom! Boszi lennék? Vagy csak mázlista... Összességében jól ment. A szövegértésem 39 pontos lett a 40-ből...
Kedden jött a matek. Ott akadtak problémáim. Az első rész mondjuk nagyon könnyű volt. A második részt túl nagy önbizalommal kezdtem el, és ebből voltak problémáim. Az 2. rész első feladatában oszlopdiagramot kellett rajzolni... Kb. a 6. oszlop után jöttem rá, hogy elrontottam, kezdhettem újra... 20 percet vesztettem vele... Nagyon ideges voltam. És amikor én ideges vagyok, akkor jönnek sorra a hibák. Most is így jártam. Minden feladatot 3x kellett újrakezdenem. A két legnehezebb feladathoz hozzá se tudtam fogni. Kétségbe voltam esve, hogy elveszítek ott 40 pontot. Majdnem elsírtam magam. Úgyhogy kimentem kicsit sétálni és lenyugodni. Sikerrel jártam, az utolsó 25 percben sikerült összecsapnom a két legnehezebb feladatot is. Szerencsére sikeresen. Ezáltal úgy néz ki, hogy 100%-os lesz a matekérettésgim.
Szerdán pedig óhatatlanul jött a "mumus", a történelem. Hogy én mennyire utáltam mindig is... Kedd este még kapkodva átolvastam a 3. kötet tankönyvet. Az érettségin az első 6 feladatot 5 perc alatt átugrottam, hogy ez nekem nem megy... Aztán higgadtan ezt is megoldottam, és magamhoz képest egész jól ment. A teszt része kb. 75-77% körül lesz, és ez nekem már jó, sőt szuper. Az esszék sem lettek olyan hűderosszak.
Csütörtökön pihentem itthon; készülgettem a bioszra, ami majd jövő kedden lesz.
Pénteken pedig németet írtam. Jól ment, leszámítva a magnós részt. Összességében egy olyan 85%-os eredményre számítok. Jobbra sajnos nem, mert elszúrtam a magnót :(
Egyébként az első héttel elégedett vagyok. És képzeljétek, egy percig nem izgultam! Pedig láthattátok, mennyire görcsöltem az elmúlt pár hónapban. Most meg vasárnap este még teljesen nyugodtan játszottunk anyával, sőt hétfőn és kedden is.
Most ezerrel készülök a jövő hétre, mert jön a két emelt tárgyam. Ezektől sem félek, csak nem szeretnék senkinek csalódást okozni azzal, hogy elszúrom (főleg nem magamnak, bár bioszból sehol nem tartok)! De a szóbelikben nagyon bízom!
Mára már elfáradtam lelkileg is. Hétvégén apánál voltam, végig bioszoztam, míg ők a kertben bográcsoztak, meg játszottak. Ez sajnos ezzel jár... Csak rossz érzés volt. És még 1,5 hónap, mire az utolsó vizsgát befejezem. Minek kell ezt ennyire széthúzniuk? Inkább esnénk túl mindenen 2-3 hét alatt.
Jó éjszakát Mindenkinek!
2009. május 3., vasárnap
Hétvége
Sziasztok!!
Nem mondanám, hogy a hétvégén sokat tanultam volna. Pedig hát holnaptól érettségik... De muszáj volt agyilag kikapcsolódnom!
Tegnap dédnagypapámnál voltunk, úgymond ballagási ebéden. Sült csirkét ettünk krumplipürével és tojássalátával, desszertként pedig epertortát. Nagyon finom volt. Ráadásul megkaptam a laptopomat is, amit már két éve megbeszéltünk, hogy ezt kapom a ballagásom alkalmából. Délután 4 körül indultunk haza. És mit látunk? Egy francia bácsi nagyban nézi 10 centiről a kocsinkat mosolyogva. Először azt hittük, a szemünk láttára akarja ellopni... Majd átsétáltunk a túloldalra, és megláttuk, hogy kerékbilincset kaptunk. A bácsi pedig azért nézte ennyire, mert az ő kocsijukon is volt, de szerencsétlen francia turista mit tud kezdeni????
Végülis leszedték, fizettünk egy kisebb vagyont, és hazajutottunk.
Itthon pedig egy email várt, hogy úgy tudják, az én dolgom lett volna a ballagásra osztályszalagot vinni, amit fel szokás kötni a zászlóra... Tény, az én feladatom volt, de kiment a fejemből... Kicsit ideges lettem, mert a levél nem a legmegfelelőbb hangnemben íródott (véleményem szerint). De belátom, hogy én szúrtam el. Sajnálm, érettségi előtt nem tudtam mindenre koncentrálni. Bár már 2 hete, mikor hazajöttem ofőóráról, már akkor hiányérzetem volt, hogy valamit elfelejtettem... Na mindegy....Még kapóra is jött, hogy elfelejtettem...
... Ugyanis ma reggel el kellett mennem a virágoshoz Édesanyámnak virágot venni... Próbáltam kiosonni reggel, de pechemre pont akkor kelt fel anya és kérdezte, hova megyek?? Khm...ööö...izééé... Valami ilyesmit gondoltam.. És akkor jött a mentőötlet: "Szalagért megyek". Anya meg nem értette, miért töröm magam vasárnap reggel 9-kor, hogy beszerezzem a szalagot... Nézett is nagyon, mikor beállítottam egy cserepes orchideával :) És lett szalagom is, amit pár perce megírtam gyönyörűen! És holnap (így utólag) felkötöm a zászlóra.
Délelőtt elmentünk vásárolni, és vettünk egy téli olimpiás játékot, és egész délután játszottam. Nem akartam már tanulni. Frissnek és üdének kell lennem holnap!!
Drukkoljatok kérlek!!!
Nem mondanám, hogy a hétvégén sokat tanultam volna. Pedig hát holnaptól érettségik... De muszáj volt agyilag kikapcsolódnom!
Tegnap dédnagypapámnál voltunk, úgymond ballagási ebéden. Sült csirkét ettünk krumplipürével és tojássalátával, desszertként pedig epertortát. Nagyon finom volt. Ráadásul megkaptam a laptopomat is, amit már két éve megbeszéltünk, hogy ezt kapom a ballagásom alkalmából. Délután 4 körül indultunk haza. És mit látunk? Egy francia bácsi nagyban nézi 10 centiről a kocsinkat mosolyogva. Először azt hittük, a szemünk láttára akarja ellopni... Majd átsétáltunk a túloldalra, és megláttuk, hogy kerékbilincset kaptunk. A bácsi pedig azért nézte ennyire, mert az ő kocsijukon is volt, de szerencsétlen francia turista mit tud kezdeni????
Végülis leszedték, fizettünk egy kisebb vagyont, és hazajutottunk.
Itthon pedig egy email várt, hogy úgy tudják, az én dolgom lett volna a ballagásra osztályszalagot vinni, amit fel szokás kötni a zászlóra... Tény, az én feladatom volt, de kiment a fejemből... Kicsit ideges lettem, mert a levél nem a legmegfelelőbb hangnemben íródott (véleményem szerint). De belátom, hogy én szúrtam el. Sajnálm, érettségi előtt nem tudtam mindenre koncentrálni. Bár már 2 hete, mikor hazajöttem ofőóráról, már akkor hiányérzetem volt, hogy valamit elfelejtettem... Na mindegy....Még kapóra is jött, hogy elfelejtettem...
... Ugyanis ma reggel el kellett mennem a virágoshoz Édesanyámnak virágot venni... Próbáltam kiosonni reggel, de pechemre pont akkor kelt fel anya és kérdezte, hova megyek?? Khm...ööö...izééé... Valami ilyesmit gondoltam.. És akkor jött a mentőötlet: "Szalagért megyek". Anya meg nem értette, miért töröm magam vasárnap reggel 9-kor, hogy beszerezzem a szalagot... Nézett is nagyon, mikor beállítottam egy cserepes orchideával :) És lett szalagom is, amit pár perce megírtam gyönyörűen! És holnap (így utólag) felkötöm a zászlóra.
Délelőtt elmentünk vásárolni, és vettünk egy téli olimpiás játékot, és egész délután játszottam. Nem akartam már tanulni. Frissnek és üdének kell lennem holnap!!
Drukkoljatok kérlek!!!
2009. május 1., péntek
Egy haszontalan nap....
Szép estét Mindenkinek!!
A tegnapi események utána ma jó sokáig aludtam. Este még sokáig olvastam. Jelenleg Steven Spruill: Fájdalomcsillapító című művét olvasom.
Ma úgy érzem haszontalanul telt el a napom. Igaz, kiolvastam egy fél kötet törikönyvet, de azt sem 100%-os figyelemmel. Közben online társasjátékoztam, fórumozgattam, gyönyörködtem a virágaimban, és hasonló figyelemelvonó dolgokat műveltem :) Nem befogadóképes már túlzottan az agyam. De 110 oldalra futotta, és mellette csináltam a feladatgyűjteményben a feladatokat is. Hátha megmarad valami. 4 óra fele már bebóbicáltam a könyv fölött, kezdtem nagyon unni, majd fel is adtam mára....
Barátnőmet vártam mára, de fél 6 körül felhívtam, és eltoltuk vasárnapra. Úgyhogy lementünk anyával fagyizni. Ez volt az idei év első fagyizása. Szerintem sokkal több nem is lesz, ilyen árak mellett... Nemrég értünk haza, és most már lazítok. Olvasni, játszani fogok este.. Illetve még ágyneműt kell húznom és vizet kell cserélnem a ballagási csokraim alatt, ami nem kis feladat lesz :)
Kellemes pihenést kívánok Mindenkinek!
A tegnapi események utána ma jó sokáig aludtam. Este még sokáig olvastam. Jelenleg Steven Spruill: Fájdalomcsillapító című művét olvasom.
Ma úgy érzem haszontalanul telt el a napom. Igaz, kiolvastam egy fél kötet törikönyvet, de azt sem 100%-os figyelemmel. Közben online társasjátékoztam, fórumozgattam, gyönyörködtem a virágaimban, és hasonló figyelemelvonó dolgokat műveltem :) Nem befogadóképes már túlzottan az agyam. De 110 oldalra futotta, és mellette csináltam a feladatgyűjteményben a feladatokat is. Hátha megmarad valami. 4 óra fele már bebóbicáltam a könyv fölött, kezdtem nagyon unni, majd fel is adtam mára....
Barátnőmet vártam mára, de fél 6 körül felhívtam, és eltoltuk vasárnapra. Úgyhogy lementünk anyával fagyizni. Ez volt az idei év első fagyizása. Szerintem sokkal több nem is lesz, ilyen árak mellett... Nemrég értünk haza, és most már lazítok. Olvasni, játszani fogok este.. Illetve még ágyneműt kell húznom és vizet kell cserélnem a ballagási csokraim alatt, ami nem kis feladat lesz :)
Kellemes pihenést kívánok Mindenkinek!
2009. április 30., csütörtök
Ballagás
Sziasztok!! Elballagtam!! Gyönyörű volt, és megható!! Először mi búcsúztattuk a tanárainkat, aztán az egész iskola búcsúztatott minket. Két tanáromtól is kaptam egy-egy szál virágot, mint a legkedvesebb diákjaik közé tartozó... A csokraim iszonyú nagyok és nehezek voltak(a legnagyobb 10 kg körüli...), a bal kezem még mindig nem érzem :) 45 perc volt a ballagási menet és 30 perc a beszéd. Anyukáméktól kaptam egy karkötőt két kis medállal, gyönyörű!!! És kaptam egy verses kötetet is a pszichológustól, aki egyben nagyon jó barátnőm is már!
Nehéz most szavakba önteni az egészet, a képek magukért beszélnek azt hiszem.
És még két kép az ajándékomról! Az egyik csokorba két kicsi zsák volt belekötözve! Két Thomas Sabo zsák. Az egyikben egy karlánc volt, a másik zsák pedig két gyönyörű medált rejtett! Ezeknek a képét hoztam még Nektek:
2009. február 22., vasárnap
Rendhagyó vasárnap!
Ma reggel egy nagyon kedves barátnőm ébresztett telefonon! Nagyon örültem neki, igaz először meg sem ismertem a hangját! Eléggé régen nem hallottam és így még inkább örültem, hogy beszélgettünk. Báááár nem tudom, hogy legmélyebb álmomból felébresztve, mennyire lehet velem értelmesen kommunikálni :) Szóval így indult a reggelem, jobb nem is lehetett volna! Köszönöm!
A vasárnap számomra leginkább az alvás és a pihenés napja. Ilyenkor próbálom meg kiheverni a heti fáradalmakat, de egy nap alatt ez lehetetlenség. Jön az újabb hét, és úgy kell mindig elkezdenem, hogy az előzőt sem sikerült kipihennem. Így egyre inkább fáradtabb vagyok, és egyre nehezebben tudok összpontosítani.
Szokták mondani: amilyen a reggel, olyan lesz az egész nap. Most mondjam, hogy ez így is van? Rendhagyó érbedésben volt részem, és utána az egész napom így telt. Pihenés helyett, délelőtt kitakarítottam a szobámat, port törölgettem, és hasonlóak... Hetek óta készültem már erre, de NEM VOLT IDŐM! Mindig mondják, hogy ez kifogás, de nem az.
Igen, hetek óta zavart, hogy tiszta por körülöttem minden, de nem tettem ellene, mert nem éreztem fontosnak. És most mégis mennyivel jobban érzem magam, hogy rend és tisztaság van körülöttem! Az iskolai papírjaim között is rendet raktam, mert sosem találtam semmit, és most minden szép rendben van. Szuper érzés.
Próbáltam tanulgatni is, mert bőven lenne mit. De ma tipikusan az az eset állt fent, amikor mindenbe belekezdtem és 3 perc múlva elraktam. Ez a fáradtság jele, és heti 7 napot nem lehet zsinórban végigtanulni.
Gondoljunk bele. Átlagban napi 7 órát töltök az iskolában (van amelyik nap 9-et, van amikor csak 6-ot), utána jövök haza, és itthon is folytatni kell. Így napi átlagban 10-12 órát kell(ene) tanulnunk. Ez szellemi képtelenség. Hol marad a híres "8 óra munka,8 óra pihenés, 8 óra szórakozás"???
Furcsa, de nekem a kikapcsolódás a gyógytornán történik, napi 45 precben. 10 éve járok oda és ott mindig sikerül kicsit kikapcsolni az agyam. Ott a test a fontos és nem a szellem. Ha nem lenne, akkor nagyon nehéz lenne délutánonként folytatni a tanulást.
Félre ne értsetek, egy percig sem szeretném, ha sajnálnának minket, érettségizőket. Csak egyszerűen úgy érzem, néha (vagyi gyakran) a lehetetlent várják el tőlünk!
Szeretném megcáfolni előző mondatomat, mert: "nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség"
Szép estét kívánok!
Szokták mondani: amilyen a reggel, olyan lesz az egész nap. Most mondjam, hogy ez így is van? Rendhagyó érbedésben volt részem, és utána az egész napom így telt. Pihenés helyett, délelőtt kitakarítottam a szobámat, port törölgettem, és hasonlóak... Hetek óta készültem már erre, de NEM VOLT IDŐM! Mindig mondják, hogy ez kifogás, de nem az.
Igen, hetek óta zavart, hogy tiszta por körülöttem minden, de nem tettem ellene, mert nem éreztem fontosnak. És most mégis mennyivel jobban érzem magam, hogy rend és tisztaság van körülöttem! Az iskolai papírjaim között is rendet raktam, mert sosem találtam semmit, és most minden szép rendben van. Szuper érzés.
Gondoljunk bele. Átlagban napi 7 órát töltök az iskolában (van amelyik nap 9-et, van amikor csak 6-ot), utána jövök haza, és itthon is folytatni kell. Így napi átlagban 10-12 órát kell(ene) tanulnunk. Ez szellemi képtelenség. Hol marad a híres "8 óra munka,8 óra pihenés, 8 óra szórakozás"???
Furcsa, de nekem a kikapcsolódás a gyógytornán történik, napi 45 precben. 10 éve járok oda és ott mindig sikerül kicsit kikapcsolni az agyam. Ott a test a fontos és nem a szellem. Ha nem lenne, akkor nagyon nehéz lenne délutánonként folytatni a tanulást.
Félre ne értsetek, egy percig sem szeretném, ha sajnálnának minket, érettségizőket. Csak egyszerűen úgy érzem, néha (vagyi gyakran) a lehetetlent várják el tőlünk!
Szeretném megcáfolni előző mondatomat, mert: "nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség"
Szép estét kívánok!
2009. február 21., szombat
Próbaérettségi, stressz, kémia...
November 8-a óta minden szombatomat előkészítőn töltöm biológiából. Készülök az emeltszintű érettségire. Ma próbaérettségit írtunk az eddigi anyagból. Nem sikerült túl jól. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van emiatt, mert úgy érzem nem tettem meg mindent a jó eredményért, mondván nincs tétje... Nem is volt, de azért küzdhettem volna.
Az utóbbi időben azonban annyi "kudarc" ért a tanulás terén, hogy nem volt túl sok kedvem küzdeni, mondván minek, az álmom sosem valósulhat meg...
De rájöttem nem így kell hozzáállnom a dolgokhoz. Nem tragédia , hogy írtam két egyes dolgozatot, senki nem várja el tőlem, hogy mindent tökéletesen oldjak meg. Csak nekem vannak túl nagy elvárásaim magammal szemben.
Két hete stresszeltem magam ezzel a próbaérettségivel, de teljesen hiába. Mindig fölöslegesen idegesítem magam, de másképp nem megy!!
TÚL VAGYOK RAJTA!!!
Mostantól már csak ZH-kat írunk, abból viszont minden héten. De ez így jó.
Amióta hazajöttem kémia összefoglalót írok, kedden emeltszintű témazáró lesz. Jól kell megírnom, mert a kémia jegyem számít a felvételi pontszámban... 5 órája tanulok, lassan úgy mint régen!! Hihetetlen!! Nagyon rég nem voltam képes ennyi ideig koncentrálni, utoljára talán 10. osztályban.
Anyával vagyunk itthon kettesben, sokat nem beszélünk. Ő pihen, én tanulok. Mégis jó, hogy együtt vagyunk, megnyugtat. Ha nem lenne itthon, valószínű üvöltene a zene és nem tanulnék. Ismerem magam...
Most folytatom is a kémiát... Utána jöhetnek a biosz esszék... Aztán jöhet a jól megérdemelt OLVASÁS!!! Most Roald Dahltól olvasom a Danny, a szupersrácot. Ez egy tinikönyv, de néha nem árt visszarázódni a gyerekkorba, hiszen hivatalosan még gyerek vagyok, csak az iskola mellett néha elfeledkezem erről.
SZép estét kívánok Mindenkinek!
Az utóbbi időben azonban annyi "kudarc" ért a tanulás terén, hogy nem volt túl sok kedvem küzdeni, mondván minek, az álmom sosem valósulhat meg...
De rájöttem nem így kell hozzáállnom a dolgokhoz. Nem tragédia , hogy írtam két egyes dolgozatot, senki nem várja el tőlem, hogy mindent tökéletesen oldjak meg. Csak nekem vannak túl nagy elvárásaim magammal szemben.
Két hete stresszeltem magam ezzel a próbaérettségivel, de teljesen hiába. Mindig fölöslegesen idegesítem magam, de másképp nem megy!!
TÚL VAGYOK RAJTA!!!
Mostantól már csak ZH-kat írunk, abból viszont minden héten. De ez így jó.
Amióta hazajöttem kémia összefoglalót írok, kedden emeltszintű témazáró lesz. Jól kell megírnom, mert a kémia jegyem számít a felvételi pontszámban... 5 órája tanulok, lassan úgy mint régen!! Hihetetlen!! Nagyon rég nem voltam képes ennyi ideig koncentrálni, utoljára talán 10. osztályban.
Anyával vagyunk itthon kettesben, sokat nem beszélünk. Ő pihen, én tanulok. Mégis jó, hogy együtt vagyunk, megnyugtat. Ha nem lenne itthon, valószínű üvöltene a zene és nem tanulnék. Ismerem magam...
Most folytatom is a kémiát... Utána jöhetnek a biosz esszék... Aztán jöhet a jól megérdemelt OLVASÁS!!! Most Roald Dahltól olvasom a Danny, a szupersrácot. Ez egy tinikönyv, de néha nem árt visszarázódni a gyerekkorba, hiszen hivatalosan még gyerek vagyok, csak az iskola mellett néha elfeledkezem erről.
SZép estét kívánok Mindenkinek!
2009. február 20., péntek
Az utolsó év...
Sziasztok!!
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy másokkal is megoszthassam a gondolataimat.
Alapvetően egy érzékeny lány vagyok, aki rengeteget gondolkodik. SOkszor mégis úgy érzem, nincs kivel megosszam gondolataimat, melyek néha azért értékesek is lehetnek; és nem szeretem őket elfojtani magamban.
Idén érettségizem , a teher nagy rajtam, mint minden érettségizőn. Másoknak és magunknak is elvárásaik vannak velünk szemben. Ez szörnyű szerintem. Ugyanakkor elvárások nélkül nem lenne,ami motiváljon bennünket.
A teher azonban az utóbbi időben úgy érzem összenyomott. Az ember általában szégyelli ha sírva fakad. Én nem... Az elmúlt hetekben nem telt el nap anélkül, hogy ne tört volna el a mécses. Csupa apróságon kiborultam, itthon veszekedtünk; türelmetlen, feszült,bizonytalan lettem. Az önbizalmamat teljesen lerombolták/leromboltam; a tanulás is nehezebbé vált számomra, elég sok kudarc ért hirtelen az iskola terén is, amihez nem vagyok hozzászokva.
Talán kezdek kicsit talpraállni, a tanulást újra elkezdtem élvezni, de az önbizalmam még mindig romokban. Nem sok kell ahhoz, hogy visszajussak a teljes kétségbeesés állapotába.
A jövőt illetően komoly terveim vannak, így mindent meg kell tennem. Ez viszont az élet élvezetének rovására történik. Nincs időm kikapcsolódni, szórakozni, tanulnom kell. Orvosi egyetemre készülök, ahová nem vesznek fel akárkit! Lelkileg is meg kell erősödnöm, és ezen dolgozom!
Az érettségi azonban csak egy teher a sok közül. Most életünk egy szakasza lezárul. El kell válnunk emberektől, akiket szeretünk. Sokminden most ér véget, és ez nehéz. Ugyanakkor ott van bennünk az izgalom, a kíváncsiság, hogy milyen lesz az új közösség, ahová bekerülünk, be tudunk-e illeszkedni, és hasonlóak...
De ez már a jövő zenéje...
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy másokkal is megoszthassam a gondolataimat.
Alapvetően egy érzékeny lány vagyok, aki rengeteget gondolkodik. SOkszor mégis úgy érzem, nincs kivel megosszam gondolataimat, melyek néha azért értékesek is lehetnek; és nem szeretem őket elfojtani magamban.
Idén érettségizem , a teher nagy rajtam, mint minden érettségizőn. Másoknak és magunknak is elvárásaik vannak velünk szemben. Ez szörnyű szerintem. Ugyanakkor elvárások nélkül nem lenne,ami motiváljon bennünket.
A teher azonban az utóbbi időben úgy érzem összenyomott. Az ember általában szégyelli ha sírva fakad. Én nem... Az elmúlt hetekben nem telt el nap anélkül, hogy ne tört volna el a mécses. Csupa apróságon kiborultam, itthon veszekedtünk; türelmetlen, feszült,bizonytalan lettem. Az önbizalmamat teljesen lerombolták/leromboltam; a tanulás is nehezebbé vált számomra, elég sok kudarc ért hirtelen az iskola terén is, amihez nem vagyok hozzászokva.
Talán kezdek kicsit talpraállni, a tanulást újra elkezdtem élvezni, de az önbizalmam még mindig romokban. Nem sok kell ahhoz, hogy visszajussak a teljes kétségbeesés állapotába.
A jövőt illetően komoly terveim vannak, így mindent meg kell tennem. Ez viszont az élet élvezetének rovására történik. Nincs időm kikapcsolódni, szórakozni, tanulnom kell. Orvosi egyetemre készülök, ahová nem vesznek fel akárkit! Lelkileg is meg kell erősödnöm, és ezen dolgozom!
Az érettségi azonban csak egy teher a sok közül. Most életünk egy szakasza lezárul. El kell válnunk emberektől, akiket szeretünk. Sokminden most ér véget, és ez nehéz. Ugyanakkor ott van bennünk az izgalom, a kíváncsiság, hogy milyen lesz az új közösség, ahová bekerülünk, be tudunk-e illeszkedni, és hasonlóak...
De ez már a jövő zenéje...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)